Dr. Izsó István: Szemelvények a középkori montanisztika magyarországi történetének írott forrásaiból (Rudabánya, 2006)
I. A montanisztika magyarországi történetének általános forrásai
1408. - Zsigmond III. dekrétuma XIII. törvénycikkének 6. §-ában megengedi a hűbéres vájároknak 17 , hogy a termelt arany- és ezüstérc mennyiségének bizonyos részét saját használatukra visszatartsák, de a beváltáshoz kapcsolódó kamara hasznát a kincstárnak be kell fizetniük. Mihalovits 1934. 114. 1427. március 17. - Zsigmond király dekrétumában úgy rendelkezik, hogy ahol elegendő belföldi só áll rendelkezésre, ott tilos külföldi sóval kereskedni. Egy másik rendeletében szabályozza a pénzverést, mely szerint az aranypénz változatlan marad, egy márka színezüstből 600 dénárt kell verni (6 aranyforint értékben), továbbá megerősíti a nemesfém-kereskedelemre vonatkozó tilalmat, fej- és jószágvesztéssel sújtva e rendelkezés megszegőit. 1430-ban a király újabb rendeletet ad ki pénzveréssel kapcsolatban. Benda I. kötet 251-252. 1439. - Albert király a VI. törvénycikkben rendelkezik arról, hogy a bányákat és pénzverő műhelyeket csak belföldieknek lehet bérbeadni, és a pénzverést az esztergomi érsek, illetve a főtárnokmester együttes felügyelete alá rendeli. A XI. törvénycikkben ismét megtiltja, hogy külföldi pénzeket és kősót az országba behozzanak, és ott elfogadjanak. CJH, ABT I. kötet 44., Schmidt I. kötet 34. 1444. április 18. - I. Ulászló jóváhagyja a budai országgyűlés végzéseit, melyek arról rendelkeznek, hogy a király visszakapja az elzálogosított erdélyi és máramarosi sókamarákat, valamint bányakamarákat, továbbá rendelkeznek arról is, hogy pénzverésre csak a királyi kamarák jogosultak. Benda I. kötet 263. Olyan bányászok (Lehenhauer-ek), akik nem fizetségért dolgoztak a bányában, hanem munkájuk fejében a megszabott érchányad leadását követően a maguk hasznára termeltek ércet.
