Dr. Izsó István: Szemelvények a középkori montanisztika magyarországi történetének írott forrásaiból (Rudabánya, 2006)

V. Az erdélyi bányavidékekre vonatkozó források

ezek nem tilalmas napok — rendelkezzenek a szabad lehetőségével annak, hogy a sóbányánkban a maguk számára sót vágjanak tized és bármiféle vám nélkül, oly módon, hogy sem a vajdájuk, sem a szolnoki ispánjuk a mondott sók ürügyén, amidőn áruba bocsájtják azokat, ne merje vagy merészelje háborgatni az említett vendégeinket. " Az oklevél szerint a sóvágóknak munkájukért fizetség jár, tehát itt már nincs szó a földesúrnak (királynak) teljesítendő szolgáltatásról, mint a dömösi apátság 1138-as oklevelében, hanem ez már klasszikus bérmunka. Szentpétery II. kötet 4. füzet 34., ÁUO V. kötet 20-22., MOL 2001. DF 253331., Paulinyi 1923. 17., MBÉT I. kötet 50. 2.6. Hunyad (Vajdahunyad - Hunyad vármegye) 1482. április 8. - Mátyás király atyai érzelemtől vezettetve egyetlen fiának, Corvin János liptói hercegnek és hunyadi grófnak adja Hunyad várát és városát, illetve a várhoz tartozó só-, arany- és ezüstbányákat. MOL 200 LDL 37652. 1493. augusztus 28. - II. Ulászló utasítja az erdélyi káptalant, hogy Borbála asszonyt „relicte condam Georgii de Rapolt" zálog címén vezesse be Hunyad város és az ottani oláh falvak, illetve a hunyadi vasbánya (montana ferri) tulajdonába. MOL 2001. DL 29875. 1509. február 14. - György brandenburgi őrgróf Therek Gáspárnak egy „Thwlya" nevű helyet adományoz örökjogon Hunyad vár tartozékai között, „bizonyos Feyerwyz mellett, a Hunyad megyei Byrtz possessio területén", vasbánya létesítése végett. Kiköti, hogy Therek Gáspár ezért semmiféle fizetéssel nem tartozik neki, de halála után örökösei, amíg a bányában dolgoznak, minden héten neki vagy Hunyad várának egy magyar forintot tartoznak fizetni. Az oklevelet II. Ulászló 1515. június 9-én átírja. 1518. május 23. - György brandenburgi őrgróf Thewrek Gáspár érdemeiért neki adja új adomány címén a „ Thwlya " nevű elhagyott vasbányát. Átírja II. Lajos 1526. május 31-én. MOL 2001. DL 24348. és DL 24364.