Dr. Izsó István: Szemelvények a középkori montanisztika magyarországi történetének írott forrásaiból (Rudabánya, 2006)

III. A felső-magyarországi bányavidékre vonatkozó források

1505. április 4. - IL Ulászló Augsburgban kelt kiváltságlevelébe foglalja, hogy Thurzó János Szatmáry Györggyel társulva elvállalta a vízzel elárasztott nagybányai bányamüvek üzembe helyezését és művelését, azzal a feltétellel, hogy a termelés megindításától számított 10 esztendőn keresztül mentesül az e bányákból termelt nemesfémek beszolgáltatásának kötelezettsége alól. Thurzóék itt hasonlóan egyedülálló kiváltságban részesültek, mint Besztercebányán (1. ott, 1496. április 6.). 1507. január 26. - A Thurzó- és Fugger-család szerződésben rögzíti, hogy a vízelvezető berendezések és a bányák felújítási költségei, a már addig kiadott összegeket is beleértve, nem haladhatják meg a 2.000 magyar forintot. A kiadások elszámolása 1511-ben történik meg. 1513. május 31. - Thurzó György levelében utal apja Asszonypatakán végzett munkájának eredménytelenségére. Paulinyi 1936. 76., Paulinyi 1978. 320-324. 1521. - IT. Lajos oklevélben rendelkezik a Nagybánya bányaváros és Deák Ferenc nagybányai kamarás közötti vitás kérdésekben. A per alkalmat szolgáltat egy 56 cikkelyből álló bányarendtartás öszszeállítására, melynek címe: „Königl. Majestät zu Hungern, etc. Bergordnung in Neustad und Mittelberg ". Wenzel 1866. 36., Wenzel 1880. 415-416. 1523. május 20. - II. Lajos király Felső Bánya lakosait, kik tisztán csak a bányák müveléséből élnek, felmenti mindennemű census, taxa, subsidium és lucrum camerae fizetése alól. Thurzó Elek kincstárnoknak és Szatmár megye hatóságának megtiltja, hogy ezeket az adókat szedjék a felsőbányaiaktól. Átírja Báthory István 1585-ben, Báthory Zsigmond 1588-ban, Báthory Gábor 1612-ben és I. Lipót 1689-ben. Wenzel 1880. 116., MOL 2001. DL 24401.