Dr. Izsó István: Szemelvények a középkori montanisztika magyarországi történetének írott forrásaiból (Rudabánya, 2006)

III. A felső-magyarországi bányavidékre vonatkozó források

litett uralkodó Urat (t. i. Brankovics Györgyöt) azoknak örökös birtokába bevezették, azon városokba, érczesbányáikba, azoknak tartozandóikba és haszonvételeikbe beigtatták... " 1412. - A budai káptalan Brankovics György magyarországi birtokaira vonatkozó oklevele egyéb arany- és ezüstbányákról is említést tesz. 1422-ben a káptalan újabb oklevelet ad ki. FCD X. kötet, 5. rész 141-144. és 362-364., 6. rész 502-504., 1429. június 21. - Zsigmond király megparancsolja, hogy Nagybánya és Középbánya városok polgárai s bányászai között egyrészről, és Drag fia Sándor és testvére: György között a királyi erdők használata miatt felmerült viszályban hozzanak ítéletet. A váradi káptalan 1430-ban az utasításnak megfelelően oklevelet ad ki a peres ügy rendezéséről. MOL 2001. DL 72092., FCD X. kötet, 7. rész 303-307. 1446. - Hunyadi János erdélyi vajda adománylevele Krafft János nagybányai bányapolgár részére. MOL 2001. DL 13969., Wenzel 1880. 400-401. 1450. május 9. - Gara László nádor jelenti, hogy „György rác despota és Albania ura megjelent előtte és bejelentette, hogy bizonyos tartozása ellenében többek között a szatmármegyei Rivulidominarum várost - melyet Hwnyadi János kormányzó tartott eddig zálogban - újra elzálogosítja neki és két fiának: Lászlónak és Mátyásnak, hozzáadva még a Nagybánya-vidéki bányákat". 1451. augusztus 7. - Gara László nádor igazolja azt az egyezséget, hogy Hunyadi Mátyás eljegyzi Brankovics György Erzsébet nevü unokáját, és ha a despota a tervezett házasságot meghiúsítaná, Asszonypataka és Világosvár, melyek most Hunyadi János kormányzó kezeiben vannak, ő és fiai örökös tulajdonává válnak. MOL 2001. DL 37608. és DL 37609., FCD XI. kötet, 149-157. 1452. január 1. - Hunyadi János kormányzó Dénes esztergomi érsek panaszára, hogy a „ nagybányai kamarások a neki járó pisetumot (vulgo nehezek) nem szolgáltatják ki, meghagyja a nevezett kamarásoknak, hogy a pisetumot az érseknek adják ki, mert az őt a korábbi magyar királyok adományából megilleti". MOL 2001. DL 25025.