Dr. Izsó István: Szemelvények a középkori montanisztika magyarországi történetének írott forrásaiból (Rudabánya, 2006)

III. A felső-magyarországi bányavidékre vonatkozó források

nyékének a bányaváros polgárai részére való statutiójáról szóló okleveleket, azonkívül Lajos királynak 1343. május 12-i potens oklevelét, amely megerősítette az előbbi privilégiumot, és végül a szepesi káptalannak az 1344. július 1. után kelt oklevelét, az új bányának a Sumulnuchbánya-i polgárok részére való statutiójáról. Mindezek együttesen arról értesítenek, hogy Károly király más ily városok mintájára, a polgárok hasznára és javára, a város körzetében két kilométer mélységben lévő földterületet - illő kárpótlás mellett - mindenkitől elvett, és a Sumulnuchbanya-i polgároknak adta. Az ítélet Károly királynak adományozó és Lajos királynak megerősítő oklevelét örökérvényűnek jelentette ki, és az aranybánya területét örökre a szomolnoki hospeseknek adta, az érsekre, illetve Bebek Istvánra és Györgyre örök hallgatást parancsolva. " 1345. - Lőrinc tárnokmester oklevele Lassúpatakot új bányatelepként határozza meg Szomolnok bányaváros területén. 1346. - A szepesi káptalan oklevele Lassúpatakra mint bányavárosra (ciues de Stilbach) hivatkozik. FCD IX. kötet, 1. rész 257-263., MOL 2001. DL 3661., DL 14027., DL 24799. és DL 24901., Wenzel 1880. 85. és 336-340. 1358. - I. Lajos szabadságlevelet ad Merény (Vagedruzel) és Lassúpatak (Stillbach) települések hospeseinek. FCD IX. kötet, 2. rész 678-679. 3.4. Rimabánya (Gömör és Kishont vármegye) 1268. - István kalocsai érsek szabadságlevelet ad a Rymua-i (Rimabányai) aranybányászok számára. Az érsek az oklevelet 1270ben megújítja. „Azt is engedélyeztük, hogy... vendégeink és az ő örököseik mindazokat a hányókat, amelyek a régi aranybányákban szoktak növekedni,... összegyűjthessék, s tisztviselőink vagy erdőink óvói közül senki ne merészelje őket az előbb mondott hányók okán... háborgatni... "

82 Tóth Péter fordítása.