Dr. Izsó István: Szemelvények a középkori montanisztika magyarországi történetének írott forrásaiból (Rudabánya, 2006)

III. A felső-magyarországi bányavidékre vonatkozó források

lést nem hagyván kamaránknak az időről-időre állítani szokott ispánjai számára. " FCD VT. kötet, 1. rész 58-60., KBM. 1358. június 27. - T. Lajos király bizonyítja, hogy a „Jaszov-ipremontrei konvent hozzája küldte a konvent jegyzőjét és procurator át azzal a kéréssel, hogy mivel a király édesapja már jóval azelőtt a monostor birtokának a területére alapította Smolnuk-banya várost és a királyi és szepesi káptalani ember útján a monostor birtokaiból nagy területet csatolt el örök tulajdonul az új városhoz avval a feltétellel, hogy a monostor cserébe hasonló nagyságú és értékű területet fog kapni a királytól, de mert a prépostok ezt nem szorgalmazták eléggé, nem kaptak cserébe semmit, ami miatt a monostor nagy szegénységbe jutott. Azért azt a kegyet kérték a királytól, hogy ha a monostor jelenlegi birtokállományán akárhol találnának ércet, u. m. aranyat, ezüstöt, rezet, ólmot és vasat, azt adja nekik részben az elvett birtokok fejében, részben elődjeinek és édesapjának a lelkiüdvéért. A király, kegyesen meghallgatva az eléje terjesztett kérelmet, elrendelte, hogy ha a királyi és a szepesi káptalani ember által megjárandó új határokon belül bárhol találnak valami ércet: aranyat, ezüstöt, rezet, ólmot vagy vasat, azt elődjei, a magyar királyok lelkiüdvéért a monostornak adja, semmi jogot sem tartva fenn magának, sem valami ércet a bányagrófoknak. " Az oklevelet 1364. augusztus 13-án a király átírja. FCD IX. kötet, 2. rész 672-675., Wenzel 1880. 84-85., MOL 2001. DL 14031. és 16116. 1359. - I. Lajos — tekintettel a Gölnicbánya, Szomolnok és Idabánya városával fennálló vitás kérdésekre - megerősíti a jászói prépost bányászati jogosítványait. A szepesi káptalan átiratában. FCD IX. kötet, 3. rész 95-98. 1362. - A jászói prépost panasza ügyében - mely szerint a szomolnoki, gölnicbányai, idabányai és szepsi polgárok a prépostság birtokát és erdeit annyira háborítják, hogy a határjeleket csaknem a monostor közvetlen közelében helyezték el - István tárnokmester előtt a felek egyezséget kötnek arról, hogy a bányavárosi polgárok használhatják ugyan a prépostság bizonyos erdeit, de ennek