Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

I. A bányászat és a kohászat múltjából - Az országos bányajog és bányaigazgatás fejlődési iránya Magyarországon a honfoglalástól az I. világháború végéig

Megemlítjük még az országos törvényhozásnak az országos érdekek védelmét szolgáló kiviteli tilalmak felállítására vonatkozó törekvését is. Elsősorban a pénzzé nem vert nemesfémek, később a jó aranyból vert pénzek nagy mennyiségben való kivitelét is igyekeztek meggátolni. (Az 1548. 54. tc.-től szinte évenként: 1552:37; 1553:27; 1554:17; 1558:8; 1557:15; 1559:46; 1563:73; 1566:10. stb. egészen az 1649:47. tc.-ig). Tiltják ezen fölül különösen a hadi célokat szolgáló ásványi származékú áruk kiszállítását, elsősorban a török területekre. Tiltja, halálbüntetés terhe alatt, az ágyúöntésre fölhasználható réz kivitelét az 1563. 67. tc, bár megjegyzi végül: „Úgy mondják, Bécsből sokan szállítanak az ellenséghez..." (Érdekes, hogy Bethlen Gábor Bécsben vásárol törökországi vasat.) A lőpor készítéséhez szükséges salétrom kicsempészését szintén halálbüntetéssel fenyegeti az 1596. 50. tc: elsősorban a királynak adják el a termelők, aztán belföldön, de az ellenségnek egyáltalán ne. Megismétlik: 1597:26, (de a királyi tisztviselők se üzérkedjenek saját hasznukra, mert akkor szabadjon a földesuraknak is!!); 1599:29; 1613:15; 1618:55; 1622:40; 1625:14; 1630:8; 1638:66. tc. (A király rendszeresen vásárol salétromot Bethlen Gábortól és I. Rákóczi Györgytől.) A sókérdés, főleg a sójövedék, szállítás, vámok és árak, rendszeresen szerepel az országgyűléseken. - Az 1715:90. tc. bizottságot küld ki a malomkövek árának igazságos megállapítására: három híres malomkőbányát említ: Geletnek (Bars), Muzsaj (Bereg) és Sárospatak (Zemplén). Az Erdélyi fejedelemség bányajoga a nemzeti fejedelmek uralkodása idején Erdély jogi különállása a mohácsi csatavesztés utáni kettős királyválasztással kezdődött. (1526-ig Erdélynek semmilyen jogalkotói fóruma nem volt.) Az 1529-ben Gerenden tartott országgyűlés volt az első, amely Erdélyre vonatkozóan önállóan hozott „országos" rendelkezéseket. Erdély - de jure - különállása, „államisága" azonban csak János magyar király halála után (1540), ill. az 1542-i tordai (erdélyi) országgyűlés határozata óta számítható: a rendek itt ismerték el János Zsigmondot Erdély uralkodójának. (Az 1551-56-os rövid Habsburg-uralom után visszatérő János Zsigmond 1570-ben lemond a királyi címről, s fölveszi az erdélyi fejedelmi titulust.) Ettől kezdve, másfél évszázadon át (1691-ig), a magyar országos jogfejlődés egyenes vonalát Erdély képviselte, s nem a magyar királyság. Különösen így volt ez a bányajog fejlődésében. (Itt kell megjegyeznünk, hogy az erdélyi fejedelem fönnhatósága alá tartozott hosszú időn át - az alsó-magyarországi bányavidék kivételével - a magyarországi bányászat is. (Bihar, Szatmár, Máramaros; huzamosan a gömör-szepesi, sőt átmenetileg az alsó-magyarországi is.) A magyarországi országos bányajog fejlődésében - mint láttuk - a Miksa-féle bányarendtartás törést okozott. Az erdélyi bányajog fejlődését a Miksa-féle bányarendtartás nem érintette. Az erdélyi fejedelmek és a rendek 17. századi bányajogi rendelkezései a Miksa-féle bányarendtartást megelőző magyar bányajogi szabályok és elvek közvetlen folytatásai. A bizonytalan időkben leromlott erdélyi bányászatot Bethlen Gábor igyekezett föllendíteni. Jogi szabályozásához mintáért a magyar bányászat 14-15. századi virágkorának jogszabályihoz nyúlt vissza. Ilyen értelemben adja ki első bányarendeletét 1615-ben az általános bányaszabadság elvei alapján. Az 1618. évi gyulafehérvári országgyűlés törvényét, majd néhány más törvény szövegét egyesítő 1653-as törvényszöveg a „Bányák állapotjáról" az arany, ezüst, réz és kénkő bányászatát - tized lefizetése mellett - szabaddá teszi a saját birtokon, akár maga műveli, akár mással művelteti (Földesúri bányaszabadság). Bányát nyitni más birtokán is szabad bárkinek: a