Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

I. A bányászat és a kohászat múltjából - Az országos bányajog és bányaigazgatás fejlődési iránya Magyarországon a honfoglalástól az I. világháború végéig

1548-ban Mária királynétól - csere útján - megszerzi az alsó-magyarországi nemesfémbányászatot is. Államszervező tevékenysége során szabályozza és átszervezi a csehországi, majd az osztrák tartományok bányászatát és bányaigazgatását is. 1548-ban megérettnek látta az időt a koronája alatt egyesített országok bányaigazgatásának és bányajogának egységesítésére, s a központi irányítás bevezetésére (az alsó-ausztriai kamara alatt). Az éppen ülésező magyar országgyűlés azonban a tervezettel szemben számos kifogást emelt, s lényeges tételeit nem fogadta el. Ennek ellenére 1550-ben az alsó-magyarországi bányavárosok részére kihirdették az új szabályzatot, tényleges hatálybalépését azonban számos áthidalhatatlan gyakorlati akadály lehetetlenné tette. Többszöri átdolgozás, bizottsági tárgyalások stb. után 1562-ben, majd Miksa 1565-ben újra kihirdeti - ismét sikertelenül. A hét alsó-magyarországi bányaváros - a helyi sajátságokat tükröző több évszázados statútumaik és privilégiumaik alapján - olyan lényeges és nagyszámú módosítást tartott szükségesnek, amely lényegében az egész szabályzatot megfosztotta volna alapvető céljától és jellegétől. A szabályzat bevezetéséhez fűzött remények megvalósulása érdekében olyan kompromisszumos megoldást választott az uralkodó, hogy a változatlan szövegű szabályzathoz „Erlauterungen"-ként hozzácsatolták a körmöcbányai és újbányái, valamint a Selmecbányái, besztercebányai, bélabányai, bakabányai és libetbányai privilégiumok, statútumok, szokások stb. kivonatos gyűjteményét. így hirdették ki végül is 1573. február 16-án, s jelentették meg nyomtatásban is ugyanebben az esztendőben. A szabályzat Miksa-féle bányarendtartás (Maximilianische Bergordnung) néven vált általánosan ismertté. (Későbbi kiadásai 1703,1760,1805.) A bányarendtartás öt részre tagolódik: Bevezetés 10 old. terjedelem l-XLV. cikk 57 old. terjedelem XLVI. cikk 6 old. terjedelem Erläuterungen Körmöc-Újbánya l-XXII. 22 old. terjedelem Selmecstb. I-XXVI. 35 old. terjedelem. Rögtön szembetűnik, hogy a bányavárosok kiegészítései pontosan olyan terjedelműek, mint az eredeti rendtartás rendelkező részei: 57 oldal mindkettő! A rendelkező rész a bányászati felségjog, és az általános bányászati jogok megfogalmazásával kezdődik. Ezután a bányák nyitásának, telepítésének, a bányák műfelésének szabályai és a bányászatban használatos mértékek fölsorolása, majd a bányaigazgatás, a bányagazdaság (munkabérek, alkalmazottak) kérdései következnek. Részletesen foglalkozik a rendtartás a bányabírósági és eljárásjogi, valamint a kártérítési szabályokkal is. A bányaművelés termékeivel, a különféle ércekkel, a mosott arannyal, majd a kohászati feldolgozás módszereivel és előírásaival, az előállított arany és ezüst beváltásával foglalkoznak a következő cikkelyek. Az eskü-minták előtti cikkely a bányászat-kohászat részére szükséges erdők kezelését, s a szénégetésre vonatkozó előírásokat tartalmazza. A bányavárosok felvilágosító szabályai - a felségjog kivételével - szinte pontról-pontra követik a rendelkező rész cikkelyeit, mindenütt a régi statútumok alapján élő helyi gyakorlathoz és szokáshoz igazítva azokat. Wenzel Gusztáv a következőkkel jellemzi a Miksa-félle bányarendtartást: Európa 16. századi bányajogában nem jelent újdonságot; két forrásra támaszkodik: a bamberg-karintiai (1550) és a Ferdinánd-féle ausztriai szabályzatra (1553); alapvető ellentétben van a hatályban levő magyarországi országos bányajog elveivel. (Ezért sohasem lett törvénnyé Magyarországon, csak