Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)
II. Bányászati-kohászati felsőoktatás, tudományosság - A Selmeci Műemlékkönyvtárról
graphiai Értesítő (1840-42) és Honi Irodalmi Hirdető (1843-45). A szakbibliográfiák között nyolc bányászati-kohászati-ásványtani kiadványt találunk. A három legrégebbi: J. Leupold: Prodromus bibliothecae metallice, 1732; C. F. W. Schall: Der besten Bücher in der Mineralogie, 1789; C. W. J. Gatterer: Allgemeines Repertórium der mineralogischen und salzwerkswissenschaftlichen Literatur, 1798-99. A négy kémiai bibliográfia közül a legnagyobb szabású a Repertórium der chemischen Litteratur von 494 bis 1806 c. kiadvány. Nyolc műszaki-gazdasági, két-két erdészeti és matematikai, végül egy irodalmi és egy numizmatikai bibliográfia zárja a sort. Többségük 19. századi kiadású. XII. szak Térképek A 33 leltári tétel inkább atlasz-jellegű, sőt térképmelléklettel rendelkező könyv. (A meglevő 32 tétel Miskolcon van.) A térképek többsége geológiai („geognoziai"): egyes magyar területekről, Magyarországról, az osztrák-magyar birodalomról, német területekről, Franciaországról és Európáról. Néhány posta- és úttérkép, meg néhány bányatérkép is található, pl: Trebra marienbergi térképe 1770-ből. Kéziratok A könyvtárba került kéziratokat nem osztották külön csoportba: a tartalmuknak megfelelő szakba helyezték el azokat. Valamennyi korai kézirat a miskolci egyetemi könyvtárban található. Legkorábbi közülük M. Pinger velencei kereskedő kis könyve, amelyet 1480-ban tisztázott le: fémek, nemesfémek ár- és súlyviszonyai Európa különböző országaiból. (36) A számos bányajogi kézirat közül a legrégebbi az 1449-es schwaz-i bányarendtartás 1631-ből származó folio-formátumú másolata. A Miksa-féle bányarendtartás különböző korokból származó másolatait és kivonatait a praktikánsoknak kellett forgatniuk. Említettük, hogy az uralkodó parancsára Peithner a birodalom valamennyi bányajogának összegyűjtésén dolgozott bécsi udvari tanácsossága idején az 1770-80-as években. Működésének eredményét a könyvtárban őrzött, korabeli hitelesítéssel ellátott nem autográf példány őrzi. Külön említést érdemelnek Multz von Walda felsőmagyaroszági bányafelügyelő vaskos, barokkos díszítésű kéziratai az 1740-50-es évekből. Multz azon fáradozott, hogy az alsómagyarországi Selmecen létesített (1735) bányász-kohász tanintézetet helyezzék át a felsőmagyarországi Szomolnokra, ahol ő sokkal jobban el tudná látni a tanulók oktatását, mint „az elméleti matematikai fejtegetésekben elvesző" Mikoviny. Célját csak annyiban érte el, hogy Mikoviny Selmecről való távozása után a bécsi udvari kamara Szomolnokon és a bánsági Oravicán is létesített tanintézetet. A kéziratok különös értéke, hogy az egykori tananyag egyetlen hiteles forrásainak számítanak a mai kutatók számára. Közvetlenül az akadémiához kapcsolódnak a következő kéziratok. Scopoli ásványtani előadásainak autográf kézirata az 1770-es évek elejéről, az első hazai ásványtani oktatási tananyagot tartalmazza. (Jacquin kémiai-metallurgiai előadásanyagát - amely szintén első a maga nemében - az OSZK kézirattára őrzi.) Peithner mechanikai-gépészeti előadásait szintén autográf kézirat őrzi (1774). A 19. század elejéről J. N. Lang bányászati professzor megjelent Markscheidekunstjának szerzői kéziratát és sótermelési (Hallurgie) előadásainak anyagát őrzi a könyvtár. (Földtani, bányaműveléstani és bányagépészeti előadásainak kéziratkötetei a Magyar Állami Földtani Intézet könyvtárában találhatók.) Az 1840-es évekből Pettkó professzor kristálytani előadásairól hallgatók által készített kéziratok tájékoztatnak. Három különösen szép kiállítású kéziratot említünk még.
