Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

II. Bányászati-kohászati felsőoktatás, tudományosság - A Selmeci Műemlékkönyvtárról

előttünk ennek az ősi művességnek nyomtatott irodalomtörténete. A 16. században a már említett Rülein von Calw, Encelius, Agricola, Gesner, Fabricius, Kentmann, Stella, Cordus, Mathesius, Albinus, Meyer stb. kohászattal is foglalkozó müvei mellett megjelennek - rendkívül nagy színvonalkülönbséggel - a kémlészet tipikus kiadványai, a Probier-Buchok. Közülük a száz év alatt nyolc kiadást megért Modestin Fachs Probier Büchleinjének 1595-ös első kiadását, valamint Lazarus Ercker Aula subterranea alias Probier Buch c. müvének három kiadását találjuk a könyvtárban (1629,1703,1736). Ercker műve 1574-től tíz német, három angol és egy holland kiadásban jelent meg. Agricola és Ercker művének másfél évszázados uralkodása alatt jelent meg egy spanyol katolikus pap, Alvaro Alonso Bárba rendkívülien népszerű könyve. Az amerikai amalgamációs eljárást ismertető mű 1640 és 1797 között hat nyelven, összesen harminc kiadást ért el. (A könyvtárban az 1739-es és 1749-es német, valamint az 1751-es francia nyelvű kiadás van meg.) A már említett B. Rössler volt az utolsó szerző, aki klasszikus művében (1700) megkísérelte összességében tárgyalni a teljes bányászatot és kohászatot. A 17. század közepétől az 1730as évekig mintegy tizenhat - mérsékelt hatású - kohászati munka és számos jelentéktelen kémlészeti könyvecske látott napvilágot. Az előbbiekből nyolc található az állományban, az utóbbiakból pedig talán az egyetlen kiemelkedő J. A. Cramer Elementa artis docimasticae c. műve (1744) és három későbbi német kiadása. Mielőtt a kémia tudománya végérvényesen be nem hatolt a kohászatba, két jelentős szerző adta ki könyveit. A svéd Swedenborg latin nyelvű réz- és vaskohászati könyvei (mindkettő 1734-ben) nem váltak közhasznúvá a gyakorló kohászok között. Annál inkább népszerű lett Schlüter szépen illusztrált könyve, amelyet a két évszázada megszokott leíró módszerrel szerkesztett (1738). A flogiszton-elméletet megalkotó G. E. Stahl kohászati könyve (németül: 1744) után a freibergi akadémia későbbi híres professzora, Chr. E. Gellert kísérelte meg a kohászat és kémlészet mesterségét a kémia tudományos alapjaira helyezni. Mindkét klasszikus műve, a kohászati kémia (1751) és a kémlészet (1755) első kiadásában van meg a könyvtárban. E műveket követő hetven-nyolcvan évben mintegy huszonöt olyan mű jelent meg, amely a kohászat és kémlészet átfogó feldolgozását tűzte ki céljául. Az állományban található tizenhat szerző közül megemlítjük Jugel, J. G. Lehmann, Wallerius (1768, 1770), Ruperti, Sage, J. F. Gmelin és C. W. Fiedler nevét. A kohászat tudományának kémiai alapokra épített rendszerét - végül is - a szintén freibergi professzor, W. A. Lampadius (1802-1826, 1827) és a berlini K. J. Karsten (1818, 1831) dolgozta ki. A kohászat egyes részterületeire, technikájára vonatkozó szerzők közül - a már említett Calvör, Kern, Oppel, Delius, Cancrin, Héron de Villefosse neve mellett - Born Ignác, E. Pini, Da Camara és K. Hartmann nevét kell megemlítenünk. A 18. század második felében a vas- és acélkohászat jelentőségének rohamos növekedése látványosan kimutatható a könyvtári állományban is: 1790 és 1820 között 24 idevágó művet szereztek be. Svéd szerzők: Rinmann, Evenstand és Garnej; franciák: La Peirouse és Hassenfratz (eredeti és német kiadásokkal), s a németek közül Tiemann, Marcher, Karsten és Blumhof. A selmeci akadémia professzorai közül Scopoli, Peithner, Patzier és Wehrle kohászati műveit őrzik a könyvtárban. VI. szak Sótermelés E kis szakban mindössze 12 leltári tétel szerepel, 21 kötetben. A hiány nélküli állományt a miskolci egyetemi könyvtár őrzi. A kősóbányászat, sófőzés, valamint ennek szervezeti és jogi szabályozása általában az összefoglaló bányászati művek részeként szerepelt, s így az irodalom