Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

II. Bányászati-kohászati felsőoktatás, tudományosság - A Selmeci Műemlékkönyvtárról

dalmi-bibliográfiai) szak és a térképek, mint formálisan kialakított szak csatlakozott. Az 1830-40es évekre az akadémia oktatási rendje számos változáson ment át, s már nem lehetett tükrözője a szakrendszernek. Ez is alátámasztja a szakrend 18-19. századfordulói keletkezésére vonatkozó feltevésünket. A bányászati-kohászati tudományok osztályozásának, egymásra-épültségének is megfelelt ez a szakrend: a matematikai-geometriai-mérési ismeretek minden műszaki szakterület alapját adták; a bányászati-kohászati tudományok (a Bergwerkskunde) közvetlenül az ásványtanföldtanra, a kémiára és fizikára, mint természettudományos alapra épített; a bányászat (Bergbaukunst = ércbányászat, valamint Salzwerkskunde = kősóbányászat és sófőzés) és a kohászat (a pénzveréssel) jelentették a két fő szakterületet; az erdészet, mint az előbbiek akkor nélkülözhetetlen szerkezeti és tüzelőanyagát szolgáltató iparág csatlakozott hozzájuk. 1974-ben a miskolci egyetemi könyvtár Selmeci Műemlékkönyvtár-termében az eredeti selmeci szakrendszer szerint rekonstruálták az akadémiai könyvtár 1862-es állapotát. 1977-től a soproni egyetemi könyvtár különtermében is az eredeti szakrendszer szerint látható az állomány. Az 1862-vel záruló leltárkönyvben 3.200 leltári tételszámon 3.517 mű szerepelt 7.353 kötetben. A leltári tételek 76 %-a a miskolci egyetem, 22,1 %-a pedig a soproni egyetem könyvtárában, 1,9 %-a pedig elveszett, illetve ismeretlen helyen van. (A hiányzó 59 leltári tételnek kétharmada 1.845 utáni beszerzés.) A mai gyakorló könyvtárosoknak szinte hihetetlen, hogy egy évszázad viharai - világháborúk, átszervezések, kényszerű székhelyváltoztatások - ilyen csekély kárt okoztak az állományban. A következőkben - jelzésszerűen - bemutatjuk, hogy az egyes szakokon belüli irodalom - mind az akkori tudomány állásának, mind az akkori szakirodalmi termésnek, mind pedig a mai tudománytörténeti értékelésnek megfelelően - milyen minőséget képviselt. I. szak Matematika a bányászat és kohászat számára A matematikán kívül e szakba sorolták a geometriát, a bányamérést, a méréstant, a mechanikát, hidraulikát és gépészetet, valamint az építészetet. Az állomány mintegy kétharmadát Miskolcon, egyharmadát pedig Sopronban őrzik. Tételszámra a legnagyobb a matematika és geometria: együttesen az állományrész kb. 60 %-át adja. Végigtekintve a matematikai-geometriai irodalmon a 19. század elejéig, azt látjuk, hogy az állományban bőségesen megvoltak azok a kézikönyvek és összefoglalások, amelyek a gyakorló bányász-kohász szakemberek részére szükséges ismereteket tartalmazták. Ezek közt a legnevesebbek: Chr. Wolff (több művel), J. Leupold, B. F. Belidor, A. G. Kästner (2 művel), J. F. Weidler, Segner János András, J. F. Penther (3 művel), valamint Karsten 9 kötetes műve, J. F. Lempe matematikai összefoglalása bányászok számára, A. Savérien matematikai-fizikai lexikona stb. A magasabb matematikát két Euler-mű és S. F. Lacroix differenciál-egyenletekről szóló könyvei képviselik. A régebbi müvek közül néhány: G. B. Benedetti műve 1563-ból, amely egykor Tycho Brache tulajdona volt, továbbá egy 16. és 17. századi Euklidesz-kiadás és egy Galilei-mű 1624-ből. A 19. század első felében a matematikatörténet ismert nevei: J. B. Biot, A. Cauchy, Ch. Dupín, S. Poisson és az akadémia egykori tanára Christian Doppler. A négy matematikai folyóiratból megemlítjük a francia Bulletin des Sciences Mathematiques-et (1825-től), amelynek munkatársai között Ampere, Fourier, Lacroix és Poisson nevét olvashatjuk. A bányaméréstan irodalmának története lépésről lépésre nyomon követhető a könyvtár állományában. A 16. századi első irodalmi megjelenést (Rülein von Calw, Agricola), majd az első szakszem földmérési könyvet, amelyet a matematikus-csillagász E. Reinhold írt (1574),