Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

II. Bányászati-kohászati felsőoktatás, tudományosság - A Selmeci Műemlékkönyvtárról

tek. Ezzel megszűnt a selmeci akadémia birodalmon belüli egyedülállósága. Az alma mater szakmai kisugárzása egyre inkább Magyarországra korlátozódik. A két évtized alatt az akadémia legjelentősebb szakmai eredménye, hogy új magyar geológus-nemzedéket bocsátott szárnyára a Pettkó János vezette tanszék. A magyar földtan első klasszikus korának vezéralakjai - Szabó József, Hantken Miksa, Böckh János, Pávai Vájna Elek, Gesell Sándor, Cseh Lajos stb- a selmeci akadémiáról indultak, hogy megkezdjék Magyarország földtani feltárásának munkáját. Az akadémia professzorai közül Pettkó Jánost a magyar, Doppler Christiant és Russegger Josef főkamaragrófot az Osztrák Tudományos Akadémia választja tagjai sorába. A kibontakozó hazai műszaki tudományos élet reprezentánsaiként a Selmecen végzett bánya-kohómérnökök és erdészek sorát választják be a Magyar, illetve az Osztrák Tudományos Akadémiára: Szentkirályi Zsigmond, Kováts Lajos, Szabó József, Hantken Miksa, Divald Adolf, Hauer Ferenc, Zsigmondy Vilmos, Böckh János, Péch Antal, Bedő Albert, illetve Löwe Alexander, Fuchs Vilmos, Kofistka Karel. Az akadémia mellett működő Akadémiai Magyar Olvasókör tagjai, Pettkó János elnökletével állítják össze az első német-magyar bányászati-kohászati szótárt 1844-ben, melyet Szabó József 1848-ban ad ki nyomtatásban. A Bányászati szófűzér címet viselő unikális kéziratot a Selmeci Műemlékkönyvtár őrzi Miskolcon. Wagner Károly professzor Divald Adolffal állítja össze és adja ki az első magyar-német erdészeti műszótárt 1868-ban. A könyvtár működése A könyvtár ebben a két évtizedben osztozott az akadémia létbizonytalanságában, amely azonban egyáltalán nem mutatkozott meg a könyvtártechnikai és állománygyarapítási kérdésekben. Schwarz bányatanácsossá és erdészeti rendes tanárrá való kinevezése (1847) után is külön díjazás nélkül - vállalta a könyvtár kezelését, amelyet csak 1861-ben engedett át adjunktusának, Wagner Károly-nak. A könyvtár feletti felügyeletet azonban nyugállományba vonulásáig (1864) megtartotta. 1864-től Pauliny Sándor az ásványtan-földtan-őslénytan tanszék, 1865-től Helmer Károly a kémia-kohászat tanszék, 1866-tól pedig Gretzmacher Gyula a bányaműveléstani tanszék tanársegédje kezelte a könyvtárt évi 100 frt tiszteletdíjjal, A 19. századi, ma is meglévő leltárak közül a legkorábbi 1862. március 24-ével záródik. E szerint, a 12 szakcsoportot alkalmazó leltári és raktári rend szerint rekonstruálták 1974-ben a miskolci könyvtár munkatársai mind magát az eredeti állományt, mind pedig eredeti felállítási rendjét múzeum-termükben, majd ennek figyelembevételével készült el a soproni múzeum-terem kiállítása is. (Ismertetése a könyvtár tudománytörténeti elemzésénél található.) A következő két leltári ciklus dokumentumai nem állnak rendelkezésünkre, egyes vonatkozásokat irodalmi közlésekből ismerünk. (18) Az 1862-ben induló és 1869-ben záródó leltárkönyv és gyarapodási jegyzék új, tovább részletező szakrendet alkalmaz. Kidolgozója és megvalósítója nyilván Schwarz professzor és Wagner adjunktus volt. A nyilvántartás a következő adatokat tartalmazta: szerző, cím, a kiadás helye és éve, formátum, kötetszám, leltári és raktári szám. Nemcsak könyvtár-, hanem tudománytörténeti szempontból is érdekes ez a szakrend: I. Mathematischer Theil (der Bergwerkskunde) a) Reine Mathematik; b) Mechanik; c) Theoretische Schriften über Maschinenlehre u. Baukunde; d) Praktische Schriften über Maschinenbau sowie über Land- und Wasserbauwesen;