Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)
II. Bányászati-kohászati felsőoktatás, tudományosság - A Selmeci Műemlékkönyvtárról
Az 1776-os évszám az akadémiai könyvtár életében fordulópontot jelent. (Láttuk, hogy ettől az időtől kezdik a Bibliothec der Bergakademie elnevezést is használni!) Ez a fordulat azonban magának az akadémiának a szervezeti változására vezethető vissza, nem pedig a könyvtár belső fejlődésére. Az a tény, hogy a bányászati tanszék könyvtárát a Bécsbe távozó Peithner a matematika professzorának Thierenbergernek adja át, s nem a bányászati professzornak, egyszerűen abból következett, hogy Peithner távozása után az udvari kamara nem töltötte be a harmadik, a bányászati professzorát, hanem annak tananyagát szétosztotta a matematika, valamint a kémia-kohászat professzora között, egyszóval szüneteltette, illetve megszüntette a bányászati tanszéket. Ezzel az akadémián a könyvtárak száma is kettőre csökkent, melyből egyértelműen a matematika tanszéké lett a nagyobb. Talán ezért kezdték a matematikai könyvtárat az akadémia könyvtárának titulálni. Az évtized következő négy esztendejéből egy jelentős adatunk van: 1779. március 5-én kelt, s a bécsi udvari kamara által Bécsbe rendelt könyvek jegyzékének másolata. A 17 db bányajogi könyvet Thierenberger küldi a soron következő ezüst-fuvarral Bécsbe. A könyvek jelzetéből megállapítható, hogy az 1776. október 14-i - említett - könyvjegyzékben szereplő Peithnerkönyvtár darabjai. Valamennyi az örökös tartományok és németországi területek bányajog könyvei 1505. és 1769. évek közötti időből, magyarországi és erdélyi bányajog nincs közöttük. Tudjuk, hogy Peithner, mint udvari tanácsos, a birodalom bányajogának kodifikálására és az egyes területek jogainak összehangolására kapott megbízást. Biztosra vehető, hogy saját korábbi könyvtárából kérette Bécsbe az ott hozzá nem férhető könyveket. 1780-ban - úgy látszik - végleg kialakult az akadémia egységes könyvtára. A professzorságtól visszavonulni szándékozó Thierenberger páter április 13-án elkészíti az 1771-ben általa átvett tanszéki könyvek listáját (116 mű), majd összeállítja az 1776. október 14-től 1779. december 31-ig terjedő bő három esztendő gyarapodási jegyzékét, amely a „Bergakademische Büchersammlung meglévő anyagának kiegészítését, valamint az újonnan beszerzett könyveket és kéziratokat" tartalmazta (56 mű 106 kötetét). A jegyzék számunkra több okból is érdekes: részint a beszerzések tervszerűségéről és folyamatosságáról tanúskodik, részint pedig lehetőséget ad, hogy a korszerű, kurrens szakirodalom nyomonkövetéséről és gyors beszerzéséről meggyőződhessünk. Szembetűnik, hogy a művek egyharmada periodikus, illetve sorozati, vagy gyűjteményes kiadvány. A műszaki-gazdasági és természettudományok területén e kiadvány típusok ősei ekkor kezdenek meggyökeresedni, de egyben formáló hatóerővé is válni. Magas arányuk feltétlenül a nemzetközi vérkeringést jelzi. A berlini, berni, lipcsei, prágai, stockholmi tudós társaságok kiadványai mellett három jelentőset említünk: az elsőként emlegetett műszaki-természettudományos referáló kiadványt, Beckmann Bibliotheká-ját (1770-től); az első tudományos kémiai folyóiratot, Crell Chemisches Journal-ját (1778-tól); valamint az első tudományos jellegű ásványtani folyóiratot, a Journal für die Liebhaber des Steinreichst (1774-től; egyben a már említett Belustigungenek további folyamatos beszerzésével). A kémia és ásványtan robbanásszerű fejlődését jelzi az állományban a svéd ásványelemző kémikusok - Bergman, Wallerius, Scheele - számos műve, Priestley német fodítása, s nem utolsó sorban Linné hatalmas ásványrendszertan-kísérlete. 1780. június 1-én Ruprecht Antal, a kémia-kohászat professzora veszi át a távozó Thierenberger-től az általa kezelt könyvtárat, az 1780. május 8-i keltezéssel lezártak szerint. A Ruprecht-féle záradék a következőképpen szól: „Ennek folytatása 1780-ban kezdődik és tartalmazza az N katalógus 1076 könyvét is. A Thierenberger professzornál található könyvek a május 8-i jelentésben szerepelnek". A 18. századból átfogó könyvjegyzéket, katalógust jelenleg nem ismerünk, de az előbbi idézetből - úgy hisszük - nyugodtan következtethetünk az alábbiakra:
