Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)
II. Bányászati-kohászati felsőoktatás, tudományosság - Delius bányaműveléstanának jelentősége a francia bányászati-kohászati szakirodalom kialakulásában
országi és bánsági bánya- és kohóüzemekben teljesített szolgálatot, majd 1770-ben, az akkor létesített bányászati tanszék professzorává nevezik ki a selmeci bányászati akadémiára. Itt írja meg, alig kétesztendei professzorsága idején híres művét, amely geológia, bányaműveléstan, bányagéptan, ércelőkészítés-tan és bányagazdaságtan is egyben. Delius az udvari kamara utasítására, kifejezetten felsőoktatási tananyagnak szánva készítette el művét. J. G. Schreiber 42 , francia szolgálatba lépett freibergi bányamérnök 1777-ben a Királyi Tudományos Akadémiának bemutatta, és kiadásra ajánlotta a Delius műről készült francia fordítást. 43 Az akadémiát nyilván óvatosságra intette a Monneí-féle freibergi átdolgozás kedvezőtlen visszhangja, s ezért két tekintélyes akadémikust, mint királyi biztost küldött ki a mű és a fordítás véleményezésére. Macquer és Morand akadémikusok 44 részletes, elemző jelentésükben fejezetről fejezetre értékelik Delius művét, gyakran összevetve a freibergi tankönyvvel is. Például: „Delius úr müve, aki a tárgyat bányászként, mechanikusként és igen tapasztalt szakemberként tárgyalta, nem kevésbé megbecsülendő, mint a Freibergi Akadémia műve, amelyhez képest az övé későbbi alkotás. Sőt még sokkal részletesebb is; kevés olyan részlet van, amelyben a szerző ne törekedett volna arra, hogy a müvelés haladásának lényeges elveit követve ne világítsa meg a lényeget; és ezeknek az elveknek az a külön érdemük, hogy Delius úr a gyakorlati megfigyelésből merítette azokat." A számos elismerő kitétel közül néhány: „A szerző elsőként teszi meg azt, hogy az egész országból illetékeseket hív meg minden olyan megfigyelés ellenőrzésére, amelyek mások korábbi megállapításaival ellentétesek." „...a mineralógusok, mérnökök, vállalkozók, bányaigazgatók rendkívül sokat tanulhatnak és meríthetnek Delius úr művéből." A királyi biztosok mindössze két kiegészítést javasolnak Delius művéhez: Geiss kőzetfúrási tanulmányát, 45 és egy fejezetet a szénbányákban alkalmazott mentőmódszerekről és mentőkészülékekről. Véleményüket a következőkkel zárják: „Az elmondottak elégségesnek tűnnek számunkra, hogy megállapíthassuk a mű kiadásának szükségességét, mint olyan fontos munkáét, amely nyelvünkön hiányzik, s amely a jövőben szerepelni fog az akadémia által közreadott Description des Arts et Metiers című sorozatban, s amely méltó arra, hogy az akadémia gondozásában jelenjék meg." Delius francia kiadása „a király rendeletére és költségén" 1778-ban jelenik meg Párizsban a következő címen: Traité sur la science de l'exploitation des mines. 46 A címlapon fordítóként Schreibemeve szerepel, de tudomásunk van arról, hogy francia bányászati szakemberek, köztük Louis Laverrier is közreműködött a fordítási munkában. 47 A királyi biztosok elismerően szólnak a fordítás színvonaláról, s a könyvhöz csatolt bányászati szakkifejezések és fogalmak francianémet nyelvű gyűjteményéről is. Érdemes idézni néhány mondatot a mű fordítójának előszavából is, amelyek tömören kifejezik Delius művének a bányászati szakirodalmon belüli kiemelkedő jelentőségét: „Delius úr műve... eléggé széles körű ismereteket tárgyalónak tűnt ahhoz, hogy bemutassa e tudomány alapvető elveinek összességét, és hozzájáruljon annak előrehaladásához. Véleményem szerint ennek a műnek a megjelentetése államérdek és az egyedüli mód arra, hogy Franciaország képes legyen profitálni abból a gazdagságból, amelyet földje tartalmaz, anélkül, hogy alattvalóit külföldre kelljen küldenie, vagy külföldieket meghívnia." „Ez a mű rendszerező felépítésénél, széles körű ismeretanyagánál és a tárgyalt témák sokaságánál fogva különbözik minden eddig kiadott munkától."
