Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

II. Bányászati-kohászati felsőoktatás, tudományosság - A pénzverészet oktatása Magyarországon

vett „iskoláról" csak 1733-tól, illetve 1735-től beszélhetünk, amikor az udvari kamara dekrétumban szabályozta - előbb Joachimsthalban [10], majd Selmecen [11] - egy Bergschule működését, kimerítő és részletes tanmenetet is adva részükre. A rövid ideig fennállott joachimsthali, majd a később megszervezett szomolnoki és oravicai Bergschule-ban azonban pénzverészetet nem oktattak. Az egész Habsburg-birodalom számára az 1870-es évekig pénzverészeti tiszteket csak Selmecen képeztek, először a bányaiskolán, majd a bányászati akadémián. (Itt jegyezzük meg, hogy sem a freibergi bányászati akadémián, sem pedig a 19. század második felében kifejlődő leobeni és pfibrami bányászati akadémián nem oktattak pénzverészetet.) A selmeci bányaiskola oktatási rendje a következő volt. A tananyag „matematika" címen összefoglalt matematikai és mérnöki ismeretekből, mint alaptárgyból, s öt főtárgyból állt. A főtantárgyak: bányaművelés és bányajog, földmérés és bányamérés, ércelőkészítés, kémlészet és ércolvasztás, valamint aranyválatás és pénzverészet. A kétéves kurzus első évében a gyakornokok elsajátították a matematika anyagát, s áttekintő elméleti és gyakorlati ismereteket szereztek mind az öt főtárgyból. A második esztendőben már csak egy választott főtantárgyat kellett tanulmányozniuk. A gyakorlati feladatokat részben az iskola laboratóriumaiban, részben a főtárgyaknak megfelelő üzemekben végezték el: az aranyválatási és pénzverészeti gyakorlatot Körmöcön, a rézbányászati és rézkohászati gyakorlatot Besztercebányán, a többit pedig a Selmec környéki bánya- és kohóüzemekben. Az első év után vizsgát, a másod év után pedig főkamaragrófi bizottság előtt szakvizsgát kellett tenni. A. gyakornokok vagy kincstári ösztöndíjasok, vagy díjtalan praktikánsok voltak. Csak az ösztöndíjasok száma volt megszabva, a díjtalanoké nem. 1754-től a kohópraktikánsok, 1755-től pedig a pénzverészeti praktikánsok számát is külön-külön határozták meg. Ekkor két ösztöndíjas hely volt a pénzverészet számára fönntartva a 8-14 helyből. Ugyanebben az évben megszűnt az eddig önálló aranyválató ösztöndíjas státus. Ezután a pénzverészeti gyakornokok feladata lett az aranyválatás tanulmányozása is. Az aranyválatás mesterségére készülő ifjakból pedig, hasonlóan a vésnökgyakornokokhoz, csak segédek lehettek, tisztek nem. A végzett pénzverészeti tiszteket a bécsi udvari kamara irányította a birodalom különböző pénzverdéibe [12]. Külön kell szólnunk néhány szót a bányaiskolai tanulmányi érmekről [13]. A fiatal szakemberek ösztönzésére a bányaiskolán ún. versenyvizsgákat rendszeresítettek az egyes főszakterületek gyakorlati anyagából. 1735-ben hét ilyen versenyvizsga volt Selmecen, köztük a pénzverészet is. A versenyvizsgákon részt vehettek - a praktikánsokon kívül - a végzett tisztjelöltek, az altisztek, sőt a szakmunkások is. A pénzverészeti prémiumért azonban csak a praktikánsok és tisztjelöltek versenyezhettek. A győztes 15 dukát súlyú aranyérmet, s ugyanolyan verésű ezüstérmet kapott. (A szegényebb sorsú gyakornokok az aranyérem helyett megfelelő összegű pénzt is kérhettek.) Négy ilyen tanulmányi érem ismeretes ma: a bányaművelésé, a bányamérésé, a kémíészeté és választómesterségé, valamint a pénzverészeté. Az érmék átmérője 45 mm, az aranyérmek tömege 52,5, az ezüstérmeké pedig kb. 35 g. Mind a négy érem előlapját Mária Terézia arcmása, hátlapját pedig a megfelelő szakterületről vett emberalakos jelenet díszíti. Az előlap, valamint a bányaművelési és bányamérési érem hátlapja Mathias Donnernek a bécsi vésnöki akadémia igazgatójának műve 1754-ből. Az érmek 1765-től Giuseppe Toda által vésett előlappal jelentek meg. (Toda szintén a vésnöki akadémia igazgatói tisztét töltötte be.) Valamennyi érem a bécsi főpénzverdében készült, verőtövük ugyanott, ma is megtalálható. Feltűnő a Donner és a Toda által készített érmek magas művészi megjelenésével szemben, éppen a pénzverészeti érem gyengébb kompozíciója és vésnöki munkája. Az érmen két munkás által működtetett csavaros verőgépet (Spindelwerket, Stosswerket), valamint az akkoriban használatos izzítókemencét és maratóüstöt ábrázolt az ismeretlen mester. - A tanulmányi érmeket később a bányászati akadémián is felhasználták a hallgatók jutalmazására, minden valószínűség szerint 1780-ig, Mária Terézia haláláig. Tanulmányi érmeket csak Mária Terézia