Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

II. Bányászati-kohászati felsőoktatás, tudományosság - Az őslénytan és a rétegtan oktatása a magyarországi bányászati felsőoktatásban (Selmec-Sopron-Miskolc, 1735-1985)

lalóan, magyar nyelven a tudományterületet. Klasszikusnak számító művét évtizedekig forrásként használták geológus- és bányásznemzedékek. Böckh Hugó nevét, elsősorban az Eötvös-ingának a szénhidrogén-kutatásban való eredményes alkalmazása tette világhírűvé. Az 1870-es évektől magyar nyelven folyó oktatás rendszerében a Geológia és a Paleontológia a 4. szemeszterben heti 5+6, ill. 4+0 óraszámmal szerepel, egyben államvizsgatárgy a bányászati szakon. Böckh Hugó asszisztenseként működött a tanszéken Papp Simon (1886-1970), aki több szemeszterben helyettesítve professzorát őslénytant és stratigrafiát is adott elő, s számos tanulmányt közölt e területen. Papp Simon is szénhidrogén-kutatásaival vált nemzetközileg ismertté. A magyarországi kőolajtermelés megteremtője, s a kőolajföldtani oktatás megszervezője és első előadója - az akkor már Sopronban működő - bányamérnöki tanintézetben (1926-30 és 19441914-től Böckh Hugó másik munkatársa, Vitális István (1871-1947) vette át - az akkor már ásványtani-földtani néven szereplő - tanszék vezetését. Az 1919-ben Sopronba települt tanintézet átszervezésekor, 1923-ban a tanszék kettéválik: ásványtan-földtan, valamint földtanteleptan tanszékre. Az előbbit Vendel Miklós (1896-1977), az utóbbit Vitális István irányítja. Az Általános földtant (3+2) Vendel, a Történeti földtant (3+4) és Őslénytant (2+4) Vitális adta elő. Mindketten rendkívül széleskörű szakirodalmi munkásságot fejtettek ki, de e területen szak-, ill. tankönyvet nem adtak ki. Az 1934-es egyetemi átszervezéssel a képzési idő öt évre emelkedett, s ezzel együtt az ásvány-földtani tárgyak oktatása is tovább bővült: összesen, meglehetősen magas, 22+18 heti óraszám jutott e tárgyakra, (benne az őslénytan: 2+2, a Történeti földtan 3+4). 1941-től Vendel vette át Vitális tanszékét: az 1950-es évek derekán jelenteti meg Történeti földtan (1953) és Magyarország földtana (1956) címen egyetemi előadásait. Az őslénytan oktatását ekkor, meghívott előadóként Bogsch László (1906-1986) a budapesti egyetem tanára, majd Kovács Lajos (1908-1978) professzor látta el. Jelentős fejlődést hozott a tárgyak oktatásában, hogy a Nehézipari Műszaki Egyetem megalakulásával (1949) megindult oktatási reform részeként a bányamérnökképzés keretében önálló bányageológus szakot hoztak létre. A tanszék Miskolcra költözése után (1959) mind az őslénytani, mind pedig a történeti földtani oktatást Kovács vezette. Kiterjedt szakirodalmi munkássága mellett egyetemi előadásait tankönyvként és jegyzetként is közreadta (Magyarország regionális földtana. Bp. 1967; Őslénytan. Bp. 1976.) (Megjelent: Földtani Tudománytörténeti Évkönyv. Bp. 1991. - Angolul: Geológiai Világkongreszszus, 1987.) 48).