Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)
II. Bányászati-kohászati felsőoktatás, tudományosság - Az őslénytan és a rétegtan oktatása a magyarországi bányászati felsőoktatásban (Selmec-Sopron-Miskolc, 1735-1985)
AZ ŐSLÉNYTAN ÉS A RÉTEGTAN OKTATÁSA A MAGYARORSZÁGI BÁNYÁSZATI FELSŐOKTATÁSBAN (Selmec - Sopron - Miskolc, 1735 -1985) A geológia tudományának kialakulása két ágon haladt. A Föld keletkezésére és a Föld szerkezetére-felépítésére vonatkozó spekulatív nézetek és elképzelések az ókortól az újkor hajnaláig főleg filozófusoktól, nagyolvasottságú humanistáktól származtak, ritkábban természettudományokkal foglalkozó szakemberektől. A tapasztalatokon és közvetlen megfigyeléseken alapuló földtani ismeretek a bányászati gyakorlat során keletkeztek és halmozódtak fel. Az ún. bányászati müvek már a kezdetektől földtani bevezetővel indultak {Rülein von Calw, Agricola, Löhneyss, Rössler stb.) Természetes, hogy a 18. századra kiteljesedő Bergwerkswissenschaft fogalomkörébe - annak alapját adva - beletartozott a Physica subterranea, mai kifejezéssel a földtani és ásványtani ismeretek összessége. Természetes az is, hogy - hasonlóan a földtani tudományok műveléséhez - a földtani ismeretek oktatása is a 18. században meginduló bányászati-kohászati tanintézetekben kezdődött. A világ első bányászati-kohászati - egyben polgári műszaki - tanintézeteit az egykori Habsburg birodalom területén hozza létre a bécsi kincstári igazgatás. 1716-17-ben a csehországi Joachimsthalban (Jachymov), aztán a magyarországi Selmecen (Schemnitz, Banska Stiavnica 1735), Szomolnokon (Schmöllnitz, Smolník 1747) és Oravicán (Gravita 1747) kezdődik meg az oktatás. Életképes azonban csak a selmeci tanintézet lett, amely - többszöri névváltozással 1919-től Sopronban, 1949/59-től pedig Nehézipari Műszaki Egyetem néven Miskolcon működik, mint a világ legrégibb műszaki felsőoktatási intézménye. Az 1735-ös, első bányaiskolai tantervben előírásként szerepel a bányaföldtani, valamint az ásványtani ismeretek oktatása. Valószínű azonban, hogy az ismeretek köre csak az ércekre, érces ásványokra korlátozódhatott. 1762-től indul meg, Habsburg Mária Terézia magyar királynő rendeletére, a három évfolyamos bányászati-kohászati akadémia (Academia Montanistica) kiépítése Selmecen. A tanszékek szakterületének és az általuk oktatott tananyag felosztásakor az ásványtani ismeretek oktatása az I. évfolyamra, az ásványtani- kémiai-elméleti kohászattani tanszékhez, a földtani ismeretek oktatása pedig a III. évfolyamra, a gyakorlati bányászati-kohászati tanszékhez került. Az előbbi tanszéken N. J. Jacquin (1727-1817), a bécsi egyetem későbbi híres rektora, majd G. A. Scopoli (1723-1788) aki a páviai egyetemi katedrára távozott Selmecről, volt a professzor, akiknek fennmaradt előadási anyaga szerint az ásványok rendszerében - esetleg Linné hatására - oktatták a kövületek ismeretét az 1760-70-es években. Jacquin bécsi működése során már főleg botanikával foglalkozott, Scopoli azonban elsőként kísérelte meg az akkor ásványairól és bányászatáról nevezetes Magyarország ásványainak rendszeres feldolgozását. Művéből sajnos csak az első kötet jelent meg (Crystallographia Hungarica. Pars 1. Praha, 1776), így a kövületekre vonatkozó felfogását, noha az általa kiadott természettudományi évkönyvekben (Annus l-V. historico-naturalis. Leipzig, 1769-72; Bemerkungen aus der Naturgeschichte. 1-3. Jg. Leipzig-Wien, 1770-81) foglalkozott egyes kövületekkel is.
