Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

II. Bányászati-kohászati felsőoktatás, tudományosság - A földtan oktatásának kezdete (A földtan oktatása a selmeci bányászati-kohászati iskolában 1735)

gépeket és berendezéseket; a hivatali rangsorban magasan álló főgépmester, az Oberkunstmeister irányító tervezésével építették ki a hatalmas kiterjedésű erőátviteli rendszereket, a vízemelő berendezések láncolatát stb. Ezt, az alapvetően az ásványi anyagok kitermelésére és feldolgozására alakult gazdasági területet nevezték abban a korban latinul montanisztikumnak, németül pedig Bergwesennek, Bergbauwesennek, vagy ßergoai/nak. Ez a komplex gazdasági modell tükröződött a korabeli szakirodalomban is. A 18. században sorra megjelenő összefoglaló műszaki munkák Bergwerkskunde címen tárgyalják, tulajdonképpen az egész akkori műszaki tudományterületet. Két rendszertant mutatunk be illusztrációként. J. T. A. Peithner 1770-ben megjelent könyvében a következő rendszertant adja: (9) BERGWERKSWISSENSCHAFT 1. Földalatti fizika (Physica subterranea) a) földtan (Geographia subterranea) b) ásványtan (Mineralogia) c) fémek tana (Metallkunde; Metallurgia) 2. Bányaművelés (Bergbaukunst) a) bányamérés b) bányagépészet, bányaszállítás c) bányák kiépítése 3. Kohászat (Metallurgische Scheidekunst) a) érckémlészet (Probierkunst) b) ércolvasztás (Schmöltzkunst) c) fémfélgyártménykészítés (Bergfabrikenkunst) Ezt az egészet átfogja ennek jogi szabályozása. F. L. Cancrinus 1773-91 között 21 kötetben megjelent enciklopédiájában még szélesebb körűen tárgyalja e témát. (10) Csoportjai: 1) földtan-teleptan, az ásványok, különösen az ércek és fémek ismerete; 2) bányamérés, bányaművelés, földalatti bányagépészet és építészet; 3) kémlészet, ércelőkészítés és kohászat a gépi berendezésekkel együtt, fémmegmunkálás, pénzverés és gépgyártás. Mindezekhez kapcsolódik a Bergwesen anyagi és eljárásjoga, valamint a kisegítőüzemek működésére is vonatkozó közgazdaságtani és igazgatási tudnivalók. A középkortól meginduló műszaki-technikai haladás úttörője Európában évszázadokon keresztül a bányászat-kohászat volt. A békében, a háborúkban egyaránt nélkülözhetetlen fémek kitermelése, előállítása a megoldásra váró műszaki-természettudományos kérdések sorát vetette fel. A bányászat-kohászat kulcshelyzetéből adódott, hogy a termelés irányítói mindig pártfogolták, s anyagilag is támogatták a műszaki-természettudományos kérdések megoldására irányuló próbálkozásokat, kísérleteket. így vált a hatalmas anyagi eszközökkel rendelkező bányászatikohászati szervezet - a szorosan vett szakmai fejlesztésen túl - a gépészet, a mechanika, a geodézia, az ásványtan, a földtan, a kémia, a kémiai technológia, az erdészet stb. kutatásának műhelyévé is. A bányászat-kohászatban alkalmaztak először nagymértékben vízienergiát, majd gőzgépet, építettek ki hatalmas vízierő- és géprendszereket, oldották meg a nagy távolságra irányuló mechanikai erőátvitel nehézségeit; a vízi energia felhasználása és vízemelést szolgáló szivattyúk konstruálása során fektették le a hidromechanika alapjait:: az ásványtan-kristálytanföldtan a bányászat kebelén belül fejlődött tudománnyá, ahogyan a kémia tudománnyá válásához is a kohászat gyakorlata adott biztos támpontot. A bányászat-kohászat alkotta meg az első műszaki felsőoktatási intézményeket, melyekben először oktattak tudományos szinten és laboratóriumi gyakorlatokkal kémiát, fizikát, mechanikát, ásványtant, földtant stb.