Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

II. Bányászati-kohászati felsőoktatás, tudományosság - A földtan oktatásának kezdete (A földtan oktatása a selmeci bányászati-kohászati iskolában 1735)

A FÖLDTAN OKTATÁSÁNAK KEZDETE (A földtan oktatása a selmeci bányászati-kohászati iskolában, 1735) A bányászat szerepe a földtani ismeretek kifejlesztésében A Föld keletkezésére és a Föld szerkezetére-felépítésére vonatkozó spekulatív nézetek és elképzelések az ókortól az újkor hajnaláig főleg filozófusoktól, nagy olvasottságú humanistáktól származtak, ritkábban természettudományokkal foglalkozó szakemberektől (Pl.: Arisztotelész, Avicenna, Albertus Magnus, Leonardo da Vinci, Kircher, Steno, Descartes, Leibniz, Maillet stb.) (1). A gyakorlati tapasztalatokon és közvetlen megfigyeléseken alapuló földtani ismeretek a bányászati gyakorlat során keletkeztek és halmozódtak fel. Természetes viszont, hogy a gyakorlati eredményekre törekvő bányászati szakemberek és művek szerzői nem, vagy csak érintőlegesen foglalkoztak a földtan átfogó kérdéseivel (pl.: a földkéreg keletkezésével stb.), inkább a minél sikeresebb bányászatot elősegítő praktikus megfigyelések rendszerezésére, s az ezekből levonható következtetésekre törekedtek (pl: az erek, telepek elhelyezkedése, a különféle kőzetek egymáshoz viszonyított elhelyezkedése, a hegységképződés, a hegyek típusai a bennük rejlő hasznos ásványok szempontjából stb). Az ún. bányászati művek már a kezdetektől földtani bevezetővel kezdődtek. (A „bányászat" ekkor még egyaránt jelentette a földtant, ásványtant, bányászatot, gépészetet, kohászatot, sőt bizonyos fokú fémfeldolgozást is.) Néhány példa a klasszikus irodalomból: Calw, R: Bergbüchlein (kb.1500) a legelsőként ismert nyomtatott bányászati-kohászati könyv. Terjedelmének több mint fele a hegyek alakjáról, a telérek és hasadékok ismertetéséről szól. A mai értelemben vett tulajdonképpeni bányászatról alig értekezik. (2) Agricola, G: De re metallica (Basel, 1556) 2. és 3. fejezete foglalkozik a bányászatra alkalmas helyek felismeréséről, a telérek, telepek, tömzsek stb. elhelyezkedéséről, felkutatásáról, megismeréséről stb. Az összterjedelem közel egytizede a földtani rész. (3) Löhneyss, G. E: Bericht vom Bergwerck (Zellerfeld, 1617) művének több mint egytizede földtani kérdésekkel foglalkozik. (4) Rössler, B: Speculum metallurgiáé politissimum (Dresden, 1700) c. művének kb. 15 %-át teszi ki a földtani bevezető. (Erről később részletesebben, tekintettel arra, hogy 1735-től a selmeci bányászati-kohászati iskola első „bányászati" tankönyve volt). (5) Lehmann, J. G: Bergwerkswissenschaft (Berlin, 1751) müvének kb. egyötöde a földtani rész (az ásványtan alapjaival külön foglalkozik). (6) Kern, J. G. - Oppel, F. W: Bericht vom Bergbau (Leipzig, 1769) a freibergi bányászati-kohászati akadémia első tankönyve. Az első „bányászati" mű, amely a mai értelemben „bányászati" tartalmú: nincs benne ásványtan, kohászat, bányajog és -gazdaságtan. Az összterjedelem kb. 12 %-a földtani (a hegységekről, kőzetekről, ásványtelepekről stb.). (7) Delius, Chr. T: Anleitung zu der Bergbaukunst (Wien, 1773) c. művének közel egynegyede a földtani bevezető (Berggeographie). A selmeci Bergakademie első - világhíressé vált - bányaműveléstani tankönyve. (8)