Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

II. Bányászati-kohászati felsőoktatás, tudományosság - A selmeci bányászati akadémia és a francia-magyar bányászati-kohászati kapcsolatok a 18. században

nek sikere társadalmi esemény a császárvárosban: Mozart 1785-ben kantátát ír tiszteletére.) A szklenói nagyüzemi kísérletek megszervezője és felügyelője Ruprecht professzor, két segítőtársa pedig K. Haidinger, az akadémia későbbi, és N. Poda, az akadémia korábbi professzora. A bécsi udvari kamara meghívja Szklenóra az arany- és ezüsttermelést folytató országok minden számottevő kohász szakemberét. Az összejövetelen részt vesz többek között az angol J. Hawkins, a Berlinben tevékenykedő svéd J. Ferber, a freibergi Charpentier, a zellerfeldi Trebra, a spanyolamerikai F. d'Elhuyar és az erdélyi Müller Ferenc (a tellur felfedezője). Ezt az alkalmat ragadja meg Bom Ignác, hogy megalakítsa az első nemzetközi bányászati-kohászati társulatot, a „Societät der Bergbaukunde"-t. A társulat 15 európai és amerikai országban szervez szekciót, összesen 154 taggal. A franciaországi szekció igazgatója Dietrich báró, aki az Annales de Chimie-ben részletes tudósítást közöl a társulat megalakulásáról, céljáról és szervezeti működéséről.

33 A francia szekció további tíz tagja között találjuk Lavoisier-t, Hassenfratz-ot, J. G. Schreiber-t, Gillet de Laumont-[ és Guyton de Morveau-t A társulat Bergbaukunde címen megjelent folyóiratának két kötetében Dietrich, Schreiber és Gillet de Laumont is közölt tanulmányokat.

34 A selmeci akadémián ebben az időben számos külföldi hallgató tanul, s számos külföldi szakember keresi fel kiegészítő tanulmányok folytatására is, (köztük F. d'Elhuyar, a mexikói bányászat későbbi főigazgatója, a wolfram egyik felfedezője, M. del Rio, a mexikói egyetem későbbi professzora, a vanadium felfedezője, stb.) A selmeci akadémia professzorainak jó hírét mutatja, hogy a bécsi udvari kamaránál, mint az egész Habsburg-birodalom bányászati-kohászati ügyeinek legfőbb irányítói, egykori selmeci professzorok működnek: Delius, Peithner, Ruprecht. * * * A francia-magyar bányászati-kohászati kapcsolatok vázlatos áttekintésével meggyőződhettünk arról, hogy a selmeci Bányászati Akadémia nemzetközi erejű tudományos-szakmai kisugárzása milyen közvetlen hatást gyakorolt a francia műszaki élet kibontakozására. Elég egyetlen pillantást vetnünk a francia bányászat-kohászat 1794-ben átszervezett központi irányítására,

35 rögtön szembetűnik, hogy a vezető hivatalnokok - akik nyilván közvetlenül részt vettek az új típusú műszaki felsőoktatási szervezet kialakításában - túlnyomó többségükben a selmeci akadémiával és a magyar bányászattal-kohászattal közvetlen kapcsolatba került kiváló szakemberek közül kerültek ki. A háromtagú legfőbb hivatalnoki testületben foglal helyet Lefebvre d'Hellancourt és Gillet de Laumont, a hét felügyelő közt találjuk Guillot-Duhameli, Monnet-t, Hassenfratzoi és Schreibert, a mérnökök között pedig Laverriere-t. A francia részről megnyilvánuló érdeklődés természetesen nem zárul le a 18. századdal. Elég megemlítenünk a híres geológus F. S. Beudant magyarországi utazásairól (1818) kiadott négykötetes művét,

36 vagy a Journal des Mines, majd az Annales des Mines évfolyamait, amelyek a 19. század derekáig szinte folyamatosan közölnek tanulmányokat a magyar bányászatról és kohászatról. Ezek a kapcsolatok azonban már merőben más jellegűek: Franciaország hatalmas léptekkel haladt a kapitalista iparosodás útján, messze-messze megelőzve a feudális kötöttségekben veszteglő Magyarországot.