Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)
II. Bányászati-kohászati felsőoktatás, tudományosság - A Miskolci Egyetem történeti fejlődésének vázlata (1735-1998)
1808- ban a selmeci főkamaragróf] hivatal szervezeti egységeként erdészeti tanintézet (Forstinstitut) létesül D. Wilckens kinevezésével. Ezentúl a bányász-kohászok erdészeti tárgyát is az erdész professzor adja elő. 1809- ben az akadémián rendszeresítik - az első évfolyam helyett - a bölcsészeti tanfolyamot (filozófiai kurzust). 1839-ben az ábrázoló geometria és építészet, 1840-ben pedig az ásványtan, földtan és őslénytan tanszékével gyarapodik az akadémia. (Mindkét szakterület első tanszéke volt hazánkban.) A tanulmányi idő az egy év kötelező termelési gyakorlattal négy esztendőre emelkedik. Az oktatás nyelve német volt. Az 1830-40-es években a hallgatói létszám az ötszázat is elérte. Az akadémia szinte megalakulásának pillanatától kezdve a bányászati-kohászati, s a hozzá kapcsolódó természettudományok Európa-szerte ismert és keresett műhelye volt. Kiváló tanárai, mint N. J. Jacquin, G. A. Scopoli, Ruprecht Antal, N. Poda, Chr. T. Delius, J. T. A. Peithner stb. szakirodalmi munkásságukkal és konstruktív műszaki tevékenységükkel megalapozták az akadémia nemzetközi hírnevét. Meg kell említeni, hogy Selmecbányán oktatták először a világon a kémiát a hallgatók öntevékeny labormunkájára alapozottan. 1794-ben a franciák „selmeci módszerként" veszik át ezt, az új típusú műszaki felsőoktatás megszervezésekor, ahonnan az École Polytechnique példáját követve a 19. század elején világszerte elterjedt az egyetemi és a műegyetemi képzésben. Ugyancsak emlékeztetni kell arra is, hogy a Selmecbánya melletti Szklenófürdőn került sor - az akkor nemzetközi érdeklődés tárgyát alkotó - Born-féle amalgamáló eljárás félüzemi próbáira, a selmeci professzorok tevékeny közreműködésével. Ezt az alkalmat ragadta meg Born Ignác, hogy a jelenlevő európai és spanyol-amerikai szakemberek közreműködésével megalakítsa a világ első műszaki egyesületét „Societät der Bergbaukunde" néven (1786). Az egyesület néhány éves működése alatt tizenhárom európai és két amerikai szekciójában 154 tag lépett be az információ-áramlás meggyorsítása és közös fórum kialakítása reményében, köztük a tudomány olyan óriásai, mint Lavoisier, Goethe és Watt is. K. k. BERG UND FORSTAKADEMIE, BÁNYÁSZATI-KOHÁSZATI ÉS ERDÉSZETI AKADÉMIA (1846 - 1867) Az akadémia háromnegyed évszázados szervezetének és oktatási rendjének megváltoztatására irányuló javaslatokat nyolcesztendei várakozás után, 1846. október 6-án szentesítette az uralkodó. Az új működési rend mind az intézmény szervezetében, mind pedig az oktatás tartalmi vonatkozásaiban alapvető változásokat hozott. Az akadémia szervezetileg elkülönült a selmeci főbányagrófi hivataltól. A tényleges öszszekötő kapocs ezután csak a főbányagróf személye, aki egyszersmind az akadémia igazgatói tisztét is betöltötte, elnökölve a hat professzor által alkotott akadémiai igazgatótanácsban. Lényeges változás, hogy az 1808-tól a főkamaragrófi hivatal intézményeként működő erdészeti tanintézetet az akadémiához csatolják, mint annak önálló tanszékét. Ettől kezdve k. k. Berg- und Forstakademie az Alma Mater hivatalos neve. Az oktatásban alapvető módosítást jelentett, hogy az eddig három elméleti évfolyamról négyre emelkedett a tanulmányi idő a bányász-kohász hallgatók részére, az erdész-képzés időtartama pedig az addigi két évről háromra nőtt. 1848/49-ben az akadémia a magyar vallás- és közoktatási minisztérium felügyelete alá kerül. Kísérlet történik a magyar oktatási nyelv bevezetésére, az addigi német helyett. Erre azonban a magyar szakirodalom és szaknyelv hiányában nem kerülhet sor. Báró Eötvös József miniszter felkérésére az akadémia tanári testülete javaslatot dolgoz ki egységes műszaki és gazdasági tanintézet felállítására, melynek része lett volna a bányász-kohász és erdész szakképzés is.
