Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

II. Bányászati-kohászati felsőoktatás, tudományosság - Bányászati volt-e a bányászati akadémia?

A mérnök szónak a bányász, fémkohász stb. foglalkozást jelentő szóhoz kapcsolása - a közhiedelemmel szöges ellentétben - semmilyen rangot vagy rangbéli többletet nem jelentett akkor, a 19. század utolsó évtizedeiben. A mérnök (inzsellér, ingénieur, geometer, mathematicus) eredetileg a földméréssel s az ezzel szorosan összefüggő konstrukciós építési munkákkal (út-, híd-, erőd-, vízépítéssel stb.) foglalkozó műszaki ember volt, elődje a Budapesti Műszaki Egyetem - legújabb elnevezéssel - Építőmérnöki Karán végzett mai szakembernek [14]. A földmérés és a bányamérés rokonsága következtében alakult ki a bányamérnök szó, de csak a méréssel, konstrukciós építéssel foglalkozó bányász szakember jelölésére, akinek - hasonlóan a mérnökhöz - matematikai műveltséggel kellett rendelkeznie. Sem a bányász, kohász, gépész, vegyész, sem pedig az architekturális építész munkája a 18. század második feléig alapvetően nem feltételezte a matematikai jártasságot, szakmunkájuk sokkal inkább a gyakorlatban és a hagyományokban gyökerezett. A 19. század utolsó évtizedeiben a mérnök megjelölés e szakmákban is a matematika behatolását, a pontosságra törekvés folyamatát jelzi. Ez nem jelenti azonban azt, hogy a vegyészek, valamint az architekturális építéssel foglalkozó építészek, mivel hosszú időn át nem vették fel a vegyészmérnök (1907), illetve az építészmérnök (1932) elnevezést, alacsonyabb szintű műszakiak lettek volna a többieknél. Ugyanígy az 1860-70-es évek oki. bányásza, oki. gépésze sem volt alacsonyabban képzett szakember, mint az oki. mérnök. A bánya, bányászat fogalom fejlődéséről Hasonló, de jóval távolabbról induló s jóval bonyolultabb fejlődésen, jelentésváltozáson ment keresztül bánya, bányászat stb. szavunk és német fogalmi megfelelője; a Bergwerk, Bergbau stb. Az általuk takart fogalom köre az elmúlt hét-nyolc évszázad alatt egyrészt szűkült, másrészt bővült: jelentése lényegesen változott. Eredetileg - mind a németben, mind a magyarban csak és kizárólagosan (nemvas) érces ásványok kitermelését és fémmé, ill. fémgyártmánnyá alakítását (vagyis kohászatát, valamint a hengerlést, kovácsolást, pénzverést stb. is) jelentette. A 18. század vége felé - elsősorban a kőszénbányászat jelentőségének növekedésével - a fogalom kezd bővülni a nemérces ásványok kitermelésére. (A sóbányászat azonban még a német terminológiában is tartja viszonylagos különállását a 19. század derekáig.) E bővülés hatására a német nyelvben a 19. század első felében, a magyarban a másodikban a fogalom másik irányból viszont szűkül, hiszen a nemérces ásványt nem lehet kohósítani, s e szavak jelentése egyre inkább közeledik mai értelmükhöz, vagyis az ásványi anyagok kutatását, kitermelését és előkészítését, azaz bányászatát (kohászati feldolgozás nélkül) felölelő tevékenységhez. A rendszerező német elme azonban érzi a mai értelemben vett bányászatnak és kohászatnak a további feldolgozás miatti elválaszthatatlanságát, s megalkotja latinos reminiszcenciával az összefoglaló Montanindustrie, Montanwesen stb. fogalmakat, kifejezéseket, amelyekbe minden belefér, amit ma közönségesen bányászatnak és kohászatnak hívunk. Itt érkeztem el ahhoz a sarkalatos kérdéshez, amelyet a BKL Kohászat hasábjain fejtegettem 1984-ben, s amely Szitásnak is alapvető problémát okozott: sem a spontán magyar nyelvfejlődés, sem pedig bányász-kohász teoretikusaink nem alkották meg ennek az újra szintetizáló német kifejezésnek magyar megfelelőjét. Eddig egyetlen efféle kísérletet ismerek az 1830-as évek küszöbéről: az éremívelés szót, amely magában foglalja főrészekként a mai értelemben vett bányászatot, a kohászatot, a pénzverést és a bányakamarai tudományokat, természetesen az elő- és melléktudományokkal együtt [15]. Nyilvánvaló azonban, hogy ez, a magyar terminológiában úttörő (de be nem ivódott) fogalmi meghatározás elsősorban nem az új, hanem a régi német terminológiára utal. Én - hagyományosan támaszkodva a korábbi s mai tudós szerzők véleményére - nem