Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

II. Bányászati-kohászati felsőoktatás, tudományosság - Bányászati volt-e a bányászati akadémia?

BÁNYÁSZATI VOLT-E A BÁNYÁSZATI AKADÉMIA? (Válasz dr. Szilas A. Pál fejtegetéseire) A BKL Bányászat (1985. 775-777. p.) és a BKL Kohászat (1986. 392-394. p.) nyitott teret dr. Szilas A. Pál nyugdíjas egyetemi tanárnak, a kőolaj- és földgázszállítási szakirodalom értékes és szakavatott képviselőjének, hogy oktatás- és szakmatörténeti kérdésekben is a nyilvánosság elé léphessen elképzeléseivel. Szilas írására - annak ellenére, hogy a Bányászati és Kohászati Lapok (BKL) egyik szerkesztősége sem tartotta (bevett szokásától eltérően) szükségesnek a „vitaindító"-ta való egyidejű reagálásom, noha a kétoldalas szövegben összesen tizenkét alkalommal fordul elő a nevem - szakmai okokból kötelességem válaszolni, mint olyan literátus szakalkalmazottnak, aki kenyérkeresőként űzi ezt a csodaszép foglalkozást. Őszintén szólva zavarban vagyok, hogy ennyi idő elmúltával - se pro, se kontra - egyetlen észrevétel, hozzászólás sem jelent meg Szilas vitára invitáló monológjára. Ennyire vagyunk érzékenyek szakmai múltunkra? Vagy ennyire bizonytalanul tájékozódunk múltunk őserdejében? Két dolgot kell előrebocsátanom. Az egyik: Szilas a látszólag tisztázatlan kérdések olyan tömegét veti fel, amelyekre a BKL hasábjain terjedelmi okokból, szakszerűen, pontos irodalmi hivatkozásokkal aligha lehet válaszolni. Viszont személyes tapasztalatomból is tudom, hogy még mindig igény van a témakör részletes földolgozására, s ezért két-három éven belül visszatérek más, terjedelemben nem kötött szakmai fórumon a kérdés publikálására. A másik: Szilas alapvető problémájára - a Bergwesen —> Montanwesen, ill. a bányászat —> bányászat-kohászat fogalom fejlődésére - én, ha nem is terjedelmes, de értelmes magyarázatot adtam már az ő fölvetése előtt egy esztendővel a BKL Kohászat történeti számában (1984. 485-489. p.). Csak találgatni tudnék, hogy ezt a tanulmányomat miért nem hasznosította sem Szilas, sem pedig a szerkesztőség. Emeljük ki. Szilas alapvető problémáját: miért „fordítom" én a Bergschuléi, ill. a Bergakademie-t bányászati-kohászati iskolának/tanintézetnek, ill. bányászati-kohászati akadémiának/tanintézetnek? Szerinte ha a Berg bányászt és kohászt jelent, miért nem fordították le elődeink ezt az intézmény nevében is? Szilas ezzel az álláspontjával részint a mai magyar nyelvtanban, részint a német és a magyar nyelvészetben nem kielégítő tájékozottságáról tesz tanúbizonyságot. Bányász-kohász szavaink jelentésváltozásáról Mai fölfogásunk szerint a tulajdonneveket - akár személyé, akár intézményé - nem szoktuk lefordítani, hacsak nem teljesen közhasználatúak. Én a Bergschuléi, ill. a Bergakademie^ sohasem fordítottam le magyarra, nem használtam magyar megfelelőjét tulajdonnévként, nagybetűvel. Értelmezni viszont kötelességem: Bergschule, azaz bányászati-kohászati /'s/ío/a/tanintézet [1], mert ez a mai értelme, a mai magyar nyelv szókészletével kifejezve. Szilas úgy véli, hogy a nyelv statikus, és építőkövének, a szónak jelentése egyszer s mindenkorra adott. Nem ismeri a nyelvfejlődést, ezen belül pedig a jelentésváltozás, -módosulás, -szűkülés tantételeit. Szerinte a szó mai jelentését kell használnunk száz, kétszáz vagy akár több