Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

I. A bányászat és a kohászat múltjából - Bányászat a szatmári béke és a kiegyezés között 1711-1867

mint Albert szász-tesseni herceget, későbbi vejét, amelynek során a magasrangú ifjak - jóelőre megtervezett program szerint - tizenkét napot töltöttek el az ottani bányászat tanulmányozásával. Erre az alkalomra a kamarai tiszteknek áttekinthető, de igen alapos, pontos adatokat, bányatérképeket és ábrákat tartalmazó összeállítást kellett készíteniük, s azt az odaérkező uralkodói vendégek kezébe kellett adniuk. A fönnmaradt díszes és igen szép illusztrációkkal bőven ellátott (70 db) kéziratos példányok anyagát a Szlovák Tudományos Akadémia adta közre német és szlovák nyelven J. Vozár szerkesztésében. (Gold. Bergbuch. 1765/1983.) Ennek alapján vázolom fel a következőkben a selmeci bányászatot, különös tekintettel a gépészeti vonatkozásokra. A kincstári bányászat ekkor a szélaknai bányaművekből és a Selmec körüli hat bányaüzemből állt. A 32 magántársulati bányavállalat közül ekkor 16 rendelkezett számottevő bányaműveléssel. A szélaknai bányászat gerince a 16-17. században kihajtott Biber-altáró volt még a 18. században is, bár az aknák és a fejtések ekkor már régen mélyen az altáró szintje alatt voltak. A bányavizet azonban valamennyi aknából az altáró szintjére emelték. A Magdalena akna volt a legmélyebb (380 m). Az ún. Sargoci (7-es) járatról az 5-ösre gőzgép emelte a vizet 75 m magasra, teljesítménye napi 850 m

3 volt. Az altáró szintjére való további vízemeiést 9 rudas szivattyú végezte. A 320 m mélységű Károly aknában 2 rudasszivattyú emelte a vizet összesen napi 450 m

3 teljesítménnyel. Az aknaszállítást egy 3-4 pár lóval működő lójárgány (Berggappl) végezte. A József akna mélysége 266 m volt. Az aknában 4 gőzgép működött: 2 az 5. szintről a 3-ra, 2 pedig innen az altáró szintjére emelte a vizet, összesen 220 m magasságra, napi teljesítményük egyenkint 500-600 m

3

volt. Összesen 26 ember dolgozott mellettük. A 176 m mélységű Spitaler aknán végezték a szállítást, s ez volt a közlekedő akna is. (Sajnos a szállítógépeket nem jelölik.) A szélaknai bányászat ekkor már túl volt sokadik virágkorán: a selmeci ezüsttermelésnek ekkor már alig 15 %-át, évi 1.200 kg tiszta ezüstöt termelt, s az össznyereségben csak 6 %-kal részesedett. (Aranytermelése 15 kg volt.) A Siglisbergi bányaműhöz 3 akna tartozott, az Ó-Siglisbergi, a Lipót és a Königsegg akna, mindhárom eredetileg a Biber altáróhoz csatlakozott, de ekkor már mélyen alatta jártak a fejtésekkel. Ebben az időben ez volt a legjelentősebb üzem Selmecbányán évi 3.100 kg-os tiszta ezüsttermelésével (40 %) és 127.000 forintos tiszta nyereségével (40 %). Aranytermelése 43 kg volt. A két utóbbi volt a termelő akna. A 352 m mély Lipót aknában 3 vízoszlopos gép naponta 500 m

3 vizet emelt az altáró szintjére. Mellettük üzemben volt még egy lójárgányos vízemelőgép (Roßkunst), amelyet nem a Hellek építettek, valamint egy lójárgányos szállítógép (Berggappl) is. A gépek mellett 22 ember dolgozott. A 330 m mély Königsegg aknában a vízemelést egy gőzgép végezte, napi 550-600 m

3 teljesítménnyel a Ferenc császár és Szentháromság altáró szintjére emelte a vizet. A Prembskunstot aknaszállításra használták és kisegítőként - az odatelepített lójárgányos vízemelőgéppel együtt - vízemelésre is, ha a gőzgép valamilyen okból nem üzemelt. Az Ó-Siglisbergi aknát ekkor szállításra használták, amelyet egy Prembskunsttal és két lójárgányos szállítógéppel oldottak meg. A Terézia aknai bányaüzemhez tulajdonképpen három akna tartozott: a Terézia akna 286 m, a Weiden akna 170 m (a Szentháromság altáróig), valamint 278 m mély Amália akna. Az első két aknában csak szállítást végeztek egy, ill. két lójárgánnyal. Az Amália aknában a vizet a Hell-féle léggéppel (Luft-Maschin) és egy vízoszlopos géppel emelték, de csak tavasszal, mert később nem volt erővízük. Ezután két lójárgányos vízemelőgép látta el a vízemelést. A bányaüzem termelése ekkor 590 kg ezüst és 25 kg arany volt, s a selmeci bányászat nyereségében 10 %-kal részesedett. A Pachenstollenl bányamű szintén két termelő aknából és egy szállító-közlekedő aknából állt, de hozzá kapcsolódott a Zsigmond akna is. Termelésével ekkor a második volt a rangsorban: 670 kg ezüst és 86 kg arany került ki innen, s a nyereség 30 %-át szolgáltatta. A 326 m mélységű András aknából a napszinten felállított két lójárgányos vízemelőgép emelte a vizet, s egy lójárgányos szállítógép az ércet. A 336 m mély