Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

I. A bányászat és a kohászat múltjából - Bányászat és kohászat a 14-15. században. A bányászat technikája. Arany és ezüst. A réz kohászata

BÁNYÁSZAT ÉS KOHÁSZAT A 14-15. SZÁZADBAN A BÁNYÁSZAT TECHNIKÁJA ARANY ÉS EZÜST A RÉZ KOHÁSZATA Ez a négy évszázad a magyar bányászat történetében is egyaránt jelenti a felemelkedést és a mérhetetlen gazdagságot, majd a 16. sz. derekától a pusztulást és a reménytelenséget. A bányászat lehanyatlásának okát azonban nemcsak a politikai, hadi eseményekben, hanem a könnyen hozzáférhető, gazdag telepek kimerülésében, valamint a gépi technika és a kohászati technológia - Európa szerte lassú - fejlődésében kereshetjük. A 14. század a magyar bányászat megismételhetetlen Eldorado-korszaka volt: I. Károly kormányzatának zseniális gazdaságpolitikája nyomán szervezett keretek között nőnek ki a semmiből néhány esztendő alatt a híres „aranyvárosok", a felhalmozott nemesfémkészletekkel az Anjouk kiléphettek Európa politikai színpadára. A 16. sz. elején a Thurzó-Fugger nemzetközi vállalkozással a magyarországi réztermelés emelkedik európai jelentőségre. A 16-17. században a nehéz helyzetbe kerülő, tőkehiánnyal küszködő társulati bányák fokozatosan a Habsburg királyi kincstár kezére kerülnek. Magyar Eldorado A 14. század nemcsak az országos politikában, az uralmi rendszerben, hanem a bányászatban is alapvető változásokat hozott. A németföldről királyi hívásra beözönlő bányász közösségek nemcsak a korszerű technikát, technológiát hozzák magukkal, hanem a kapitalista vállalkozási formák első csíráit is. Működésük nyomán gomba módra emelkednek ki az addigi erdeihegyi tájakon a bányavárosok, jellegzetes „gyűrűstéri" elrendeződésükkel és nagyméretű székesegyházaikkal. Az uralkodótól számos kiváltságot kapnak, közte a bányászat szabadságát, mely független volt a föld tulajdonlásától. Ezek a frissen beérkező telepesek találják meg, tárják fel és termelik ki a hazai elsődleges aranylelőhelyeket, s hozzák magukkal azt a kohászati technológiát, amellyel ezekből a bányászott ércekből az aranyat kellő mértékben ki lehetett nyerni. Az ezüst- és rézfeldolgozás technológiáját is számos új elemmel gazdagítva, e két fém termelése is erőteljesen fellendült. Ezeken az alapokon I. Károly alapvető gazdasági-pénzügyi reformokat vezetett be, amelyek teljesen átalakították a hazai nemesfémtermelés szerkezetét. A pénzgazdálkodásban az ezüstről az aranyra való áttérés (arany forint veretése) a bányászat-kohászatban is az aranyra irányította a fő figyelmet. A korábbi (ezüst-)bányászati központok átadták vezető szerepüket az új arany-központoknak: a Garam-völgyben Selmecbányáról Körmöcbányára, a Szepességben Gölnicbányáról Szomolnokbányára, Erdélyben Radnáról Aranyosbányára (Offenbányára), az újonnan feltárt szatmári területen pedig az arany-termelő Asszonypatakára (Nagybányára) kerül a kamarai igazgatás központja. A királyi intézkedésekkel kiszélesedik a bányaszabadság intézménye. A királyi bányatelepesek és a királyi bányavárosok polgárai szabadon kutathattak ércek után