Pintér Jenő: Gvadányi József (Rudabánya, 2005)

Utószó

Utószó Pintér Jenő {Cegléd, 1881 - Budapest, 1940) irodalomtörténész hatalmas összefoglaló munkájának Gvadányi Józsefről szóló fejezetét tartja kezében az olvasó önálló kiadvány formájában. (Az eredeti mü bibliográfiai adatai: P. J.: A magyar irodalom története. Tudományos rendszerezés. 4. köt. A magyar irodalom a XVIII. században. Bp. 1931. Franklin Társulat. A Gvadányi József című rész a 408-469. oldalon található.) Mi indokolja a több mint 70 évvel ezelőtt született portré újbóli megjelentetését? Először: ilymódon kívántunk hozzájárulni Rudabánya - ahol e könyv kiadója, az országos gyűjtőkörű Érc- és Ásványbányászati Múzeum is működik - művelődéstörténeti, ezen belül pedig irodalmi emlékeinek alaposabb megismertetéséhez. Másodszor: mivel ez az egyik legjobb összefoglalása Gvadányi életének és munkásságának, szerettük volna a feledés homályából kiemelni és könnyebben hozzáférhetővé tenni az írást mindazok számára, akik érdeklődnek a régi magyar irodalom vagy konkrétan a Falusi nótárius... szerzője iránt. S volt még egy harmadik, kevésbé elhanyagolható szempontunk is. A költő-generálisnak már nem, de családjának (elsősorban nagyszüleinek) 45 esztendeig köze volt a helyi ércbányászathoz is: 1683 és 1728 között előbb gróf Gvadányi Sándor, majd 1700-ban bekövetkezett halála után özvegye, gróf Forgách Dorottya műveltette a rudabányai rézlelőhelyet. Az egyébként sok gonddal-bajjal járó bányászat a Rákócziszabadságharc alatt még a fejedelem figyelmét is felkeltette: 1707ben Bercsényi Miklós útján, 1709-ben pedig két alkalommal személyesen utasította Borsod vármegyét, hogy a rudabányai bányászoknak adjanak meg minden kedvezményt az adó- és kvártély terhek elengedésével, mert fontos, közérdekű munkát végeznek a haza javára. (Soós Imre: Rudabánya története 1880-ig. III. A Gvadányiak rézbányászata 1692-1728. - Pantó Endre et al. szerk.: Rudabánya ércbányászata. Bp. 1957. OMBKE, 25-30. old.)