Pintér Jenő: Gvadányi József (Rudabánya, 2005)

Gvadányi József egyéb munkái

véreink és atyánkfiai. Éljünk békességben az uralkodó családdal, kétszázötven esztendőn keresztül jól védtek bennünket, ma is boldogan élünk pártfogásuk alatt. Hogy József császár tévedett, ez még nem ok a békebontásra; a fiú nem szenvedhet az atyjáért, az ifjabb testvért nem lehet halálra ítélni a bátyja miatt. — Folynak a tárgyalások, enyhülnek az ellentétek, elkövetkezik //. Lipót királlyá koronázásának ideje. Budáról Pozsonyba megy az országgyűlés, ragyogó szertartások következnek, egymásra talál a nemzet és a trón. A békesség és munka hirdetője, a nemzet múltjának és jelenének dicsőítője nem riad vissza attól, hogy meg ne mondja honfitársainak a legkeményebb igazságokat is. Bécs megrontja a magyarságot, a nyugati divat ellensége a nemzeti viseletnek, egyesek már a bajuszukat is levágatják. Az író elkeseredve tör ki a férfiúi ékességüket leberetváló bajusztalan magyarok ellen. Most jöttek meg Bécsből, szívrepesve vártam őket, de majd hogy össze nem estem, mikor rájuk pillantottam „Mert amint tekintek sokaknak szájára, / Néztem orra alatt bajusz kopaszára, / Forrt a méreg bennem s mondám utoljára: / Valamit kellene vetni tarlójára. - Nem hazafi, korcs az, ki így cselekedett, / Idegen vérrel a vére keveredett, / Anyja paplanjától más is melegedett, / Panádlin, nem magyar étken nevekedett". Minden nemzet becsülettel ragaszkodik a maga nemzeti karakteréhez, egyik sem veszi fel az idegen nációk öltözetét, mindegyik büszke ősi jó szokásaira. Egyedül mi legyünk árulók és bolondok? „Az egész világon híres mi nemzetünk, / Minden szemnek tetszik a mi öltözetünk. " Mikor könyve végén az író - egy Heves megyei gazdaember képében - összefoglalja szemlélődéseinek eredményét, újból követeli, hogy a nemzeti öltözet viselésére a törvény erejével kényszerítsenek mindenkit. Második törvényünk a magyar nyelv légyen. „ Vessük szemeinket mi más nemzetekre, / Francia és anglus, olasz, németekre, / Szégyenlik szorulni idegen nyelvekre, / Válik is hasznukra s nagy dicséretekre. - Virágzanak köztük minden tudományok, / Anyanyelven folynak törvény s hagyományok, / így szólnak mesterek, így a tanítványok, / Nem jönnek közikbe idegen bálvá-