Pintér Jenő: Gvadányi József (Rudabánya, 2005)

Gvadányi József egyéb munkái

GVADÁNYI JÓZSEF EGYÉB MUNKÁI Gvadányi József hatvankét éves volt, mikor első munkáját kinyomatta. Ez a dévaj verse, a Pöstényi förödés (1787), névtelenül jelent meg. A szerző egy huszárkapitány ajkára adja mondanivalóit, a vidám lovastiszt beszámol fürdőzési élményeiről, az olvasó előtt megelevenedik az egész pöstyéni nyaralás. „Förödik itt papság, fördik katonaság, / Városok lakosi és számos uraság, / Mossa rühét zsidó, szennyét a cigányság, / Förödik tót, német és magyar polgárság. " A huszárkapitánynak a cigányokról, a tót legényről és a prédikátor kikapós feleségéről szóló borsos történetei nem a mai ízlés számára készültek; annyi azonban bizonyos, hogy zamatos népiességű történetek. Megújul bennük - annyi emberöltő távolából - a régi magyar világ szelleme; a nyelv népies ízét kedvelő férfi-olvasók pompás mondásokat találnak szövegében. Hasonló férfi-olvasmány - a maga nemében jeles katonai versezet - a költő huszártiszti életének leírása, A badalói kvártélyozás. (1765 és 1795.) „A hét esztendőkig tartó prussus háború után, 1763-ik esztendőben, megesvén a békesség, nemes palatinális regimentünk hazánkba négy vármegyékre kiosztatván, én mint főstrázsamester egyik részével tekéntetes, nemes Bereg vármegyébe esvén, személyem szerint a Tiszaháton feküvő Badaló nevű faluba rendeltettem. Azért is ezen darabba azon vidéknek és ottan való kvartélyozásom ideje alatt történt dolgoknak leírása foglaltatik. " Az egyhangú és üres, de egyben gondtalan és vidám régi tiszti élet eleven képei mulattatják az olvasót ebben a verses munkában. A nagyobb városokhoz és harsány hadi zajhoz szokott őrnagy nem tud mit csinálni falusi magányában, a Tisza áradása elszigeteli még a távolabb fekvő huszárszázadoktól is, végül bált rendez unalmában a falusi legényeknek és leányoknak. Gavallér ember, tömérdek ennivalót és italt vásárolt össze s amikor a falusiak bírájuk vezetésével megérkeznek házába, magyaros vendégszeretettel fogadja