Pintér Jenő: Gvadányi József (Rudabánya, 2005)

Gvadányi József verses levelei

GVADÁNYI JÓZSEF VERSES LEVELEI Hogyan gondolkodik a XVIII. és XIX. század fordulópontján egy gazdag tapasztalatú öreg magyar úr a világ sorsáról? Hazája és a külföld különböző tájain hosszú időt töltött, minden fajtájú emberrel társalgott, iskolai tanulmányait könyvek és hírlapok olvasásával bővítette. Mágnás, katonatiszt, földbirtokos egy személyben, királyának hű alattvalója, a feudális alkotmány védője; de - emberi érintkezésében - mégis közvetlenebb és nyájasabb, mint legtöbben azok közül a hiú demagógok közül, akik a népszerűség után esengve szavaikkal az egyenlőséget és testvériséget hirdetik, közelről azonban dölyfösebbek az arisztokratáknál. Egész kis verselő csoport gyülekezett köréje. Vonzó egyéniségéért mindenki szerelté, magyaros költészete buzdítóan hatott kortársaira, egyik-másik lelkes poéta levelezni kezdett vele. Közeledésüket nem bánták meg. Az öreg generális szíves ember volt, szerény helyzetű költőtársaival nem éreztette előkelő rangját, soraikra készséggel válaszolt. így került ismeretségbe az ország különböző helyein szétszórtan lakó tisztelőivel és utánzóival: Csizi István tokaji nyugalmazott őrnaggyal, Donits András miskolci tanulóval, Fábián Juliánná komáromi polgárasszonnyal, Molnár Borbála sátoraljaújhelyi varrónővel. Szakolca hírneves írója a maga kis helikoni körének középpontja volt, levelezői az ő stílusát és verselését követték. A „szakolcai remete" Nyitra megyei kastélyából versben levelezik egy komáromi csizmadia feleségével, Fábián Juliannával. Szíves szeretettel gondol a nemzetes asszonyra, tiszteli benne magyar fajtestvérét, megbecsüli személyében az iparkodó költőnőt. Molnár Borbála ismeretségéhez Csizi István nyugalmazott őrnagy közvetítésével jutott. Unalmas órákban való időtöltés (1795) című kötete felvilágosítja az olvasót, hogy Csizi István főstrázsamester urat harminc esztendő óta ismeri, míg Molnár Borbála asz-