Pintér Jenő: Gvadányi József (Rudabánya, 2005)

Rontó Pál

megjött a miskolci minorita rendházból a keresztelő atya is; a szomszédasszonyok édesanyámnak kedveskedtek, élettársaik apámat vették körül. „Az asztali áldást a pap elmondotta, / A sok koma Amen! Amen! kiáltotta; - Kinek hova tetszett mindenike leült, / Mert már feladatott mind a főtt, mind a sült; - Nagyon víg volt atyám, kínálta szívesen, Hogyha isznak, esznek, azt venné kedvesen. " Déltől másnap reggelig folyt a keresztelői lakoma, cudarul lerészegedett mindenki: „A nagy dorbézolás folyt egész virradtig, / A férfi-komák is ittak egész addig". Szüleim nagy reményeket fűztek jövendő sorsomhoz. Minden kívánságom teljesítették, tejbe-vajba fürösztöttek, egész nap tömtek minden jóval: „Két pofám kövér volt, mint egy trombitásnak, / A többi gyermekek nem is hívtak másnak". Imádkozni nem szerettem, a tanulás sem volt kedvemre, csavarogtam és huncutságokon törtem a fejemet „Atyámnak gyümölcse sok termett, falhattam, / De jobb ízű volt az, amelyet lophattam. " Mikor anyám látta, hogy kedvem van a tolvajsághoz, kegyetlenül elvert, odakötött kapunk oszlopa mellé, játszótársaim csúfoltak. ígéretet tettem a megjavulásra. Alig nyertem el szüleim bocsánatát, máris kigondoltam, hogyan lophatom meg zsidó szomszédunkat; kilestem, mikor nincs otthon, felmásztam a padlásra, innen akartam leereszkedni szobájába; csakhogy a padlás áttörése után lezuhantam: „Kegyetlenül fájtak lábaim s két karom, / Nem sírtam, de bőgtem, valamint a barom ". Mikor az ablakon keresztül ki akartam menekülni, beszorultam a keresztvas közé, a zsidó ott csípett, ijedten futott édesanyámhoz: Asszonyom, kiáltott, a kend fia tolvaj ! Anyám borzalmasan elvert, apám megtérítette a zsidó kárát. Ezek után megszöktem hazulról, beálltam egy vak koldus szolgálatába. A világtalan ember mocskos ruhába öltöztetett, vele együtt jártam helyről-helyre, vezettem szamarát. Nem egyszer jó aratásunk volt, mert irgalmat tudtunk kelteni a parasztok lelkében. „Sóhajtoztak, szántak, mindenkép bennünket, / Dicsértek, hogy szépen mondjuk énekünket; - Ki lisztet, ki vajat, ki meg tojást hozott, / De legtöbb krajcárral s pénzzel adakozott. " Koldusgazdám fukar ember volt, egyre szaporította a vagyonát, engem éheztetett.