Pintér Jenő: Gvadányi József (Rudabánya, 2005)

Egy falusi nótárius

alakja eleven, elmés, életteljes; ezt az alakot azért kereste ki a költő, hogy szájába adhassa hazafias kifakadásait. Népszerű előadása, népies zamata, magyaros képeinek szemléltető rajzai igen jók. Későbbi folytatása, a Nótárius Elmélkedései, vidám kedélyességre és érdekességre meg sem közelíti ezt a népszerű munkáját. (A régi magyar költészet. II. köt. Remekírók Képes Könyvtára. Budapest, 1904.) - Négyesy László rámutatott arra, hogy a költő szatírája nem keserű, mint aki reménytelenül küzd, hanem fölényes és megalázó: tudja, hogy a nevetséges biztosabban öl. A nótárius együgyű is, intelligens is, bizonyos mértékig komikus alak, de még komikusabb a másik fél, a nagyváros korcs társasága, melynek a nótárius föléje kerekedik; a kétféle komikumot egymás tükrében látjuk; az egyik komikum rokonszenves, a másik ellenszenves. A mű felerészben életkép, felerészben szatíra. A költő ósdi formákban a szemlélet újságát adta, természetesebben és gazdagabban, mint bármely kortársa. Stíluskultúrája nincs, de megvan a természeti gazdagsága a magyar frazeológiában. (Gróf Gvadányi József és Fazekas Mihály. Franklin-Társulat Magyar Remekírói. Budapest, 1904.) - Badics Ferenc szerint Gvadányi Józsefen éppoly kevés nyoma van a franciás, mint a deákos vagy németes iskolának; neki Gyöngyösi István az egyedüli mestere, bár csodált költői eszményképét meg sem közelíti. Azt nem lehet tagadni, hogy élénk megfigyelő tehetsége van, jól ismeri a népet és nyelvét, a nép szokásainak leírásában és a népies kifejezések fordulatos használatában sok ügyességet tanúsít. Jól választott témái, derült humora s mindenekfelett a régi magyar hagyományokért buzgó hazafias tüze nem tévesztették el hatásukat. (Horváth Ádám és Gvadányi József. Képes magyar irodalomtörténet. Szerk Beöthy Zsolt és Badics Ferenc. I. köt. 3. kiad. Budapest, 1906.) - Gr agger Róbert a külföldieskedő divathaj hászás szatíráinak nemzetközi témafeldolgozásait ismertetve, a Falusi Nótáriust egybevetette az egykorú idegen szerzőkkel, megállapította a magyar költemény viszonyát Richter József és Heufeld Ferenc munkáihoz, kimutatta az irodalmi típus, forma, hang és motívumok átvételét. Gvadányi Józsefnek igen nagy érdeme, hogy az idegen ösztönző erőt igaz magyarrá tudta tenni. (Irodalomtörténeti forrástanulmányok.