Pintér Jenő: Gvadányi József (Rudabánya, 2005)

Egy falusi nótárius

ha őkegyelme ezen munkáját négy soros versekkel tette volna, még mennyivel méltóságosabb munka lett volna! " Dicsérem a nótáriust, hogy az igaz régi magyar poézisnek útjáról el nem tért. Toldy Ferenc szerint a Falusi Nótárius Budai Utazásának úti képeiben meglepő természetes valóság van, de hiányzik belőle a költői eszme, hasonlóan azon arcképekhez, melyek megismertetik ugyan az eredetit, de nem adják annak szellemiségét. Az elbeszélés kedélyes őszintesége nem eléggé mély. Gvadányi József nagy úr volt, de élete javát katonái között a táborban töltötte s világnézete ez állásponton feljebb sohasem emelkedett. „Oexcellentiája tetőtől-talpig naturalista s másfelől szigorú konzervatív volt; s bár a francia iskola előtte ismeretes lehetett, de a francia iskola ellen leveleiben s előszavaiban harcolt: Omnis mutatio periculosa! Perditio tua ex te Israel! sóhajtott fel; s Gyöngyösi s ennek hozzá nem fogható követői voltak neki a magyar költészet egyedüli kánonai. " (A magyar költészet története. II. köt. Pest, 1854.) - Arany János behatóan foglalkozott a lovasgenerális alakteremtő tehetségével, rámutatott népszerűségének okaira, kiemelte nevezetes kezdeményezését a víg jellemalkotásban; egyébiránt költészetében nem talált sok dicsérni valót. Gvadányi nem nagy költő; ízlés, csín, báj dolgában mögötte marad saját kora költői haladásának; sok tekintetben nem érte el Gyöngyösi István színvonalát sem. Verseinek iszapos árját és kocogó rímeit bőven ontotta, a rövidség és szabatosság hiányzott stílusából. Annál nagyobb figyelmet érdemel alakrajza és környezetrajza. „Az alakítás alsóbb régióiban, a környezet biztos rajzában ritka jelességgel mozog, mely virtuozitása nagyon elősegíti, hogy alakjait élő lény gyanánt fogadjuk. " (Gvadányi József. Koszorú. 1863. évf. Arany János prózai dolgozatai. Budapest, 1879.) - Beöthy Zsolt szerint a Falusi Nótárius érdeme nem valami magvas humorban, jó jellemrajzban vagy ügyes szerkezetben áll; de teremtett benne a költő egy alakot, melyben megszemélyesítette az akkori nemzeti visszahatást s ezzel a hősével mai napig emlékezetben maradt; azon kívül adott néhány jóízű rajzot s a magyar vidéki és a német városi életet ügyesen és leleményesen állította egymás mellé. A legmaradandóbb hatást ő