Pintér Jenő: Gvadányi József (Rudabánya, 2005)

Egy falusi nótárius

nek, hogy a népies motívumok iránt erősen érdeklődött, a magyar parasztéletet reális vonásokkal rajzolta, az éles megfigyelést kívánó részletek elmondásába nem mindennapi hűséget vitt. A romlatlan falusi embernek az elkorcsosodott városi lakókkal való szembehelyezése, az idegen szokások kigúnyolása és a nemzeti viselet védelme a külföldi irodalmaknak kedvelt tárgya volt. A nacionalista német szatíraírók sokat foglalkoztak ezzel a témával; magát Gvadányi Józsefet is egyik német kortársa, Richter József bécsi író, vezette rá a Falusi Nótárius történetének megírására. A bécsi író 1785-től kezdve adta közre híres Eipeldaui Leveleit, ezekben egy eipeldaui polgárt léptetett fel s komikus parlagi hősének igazmondásával gúnyolta a külföldieskedő fővárosiakat. Az őszinte falusi embernek nagy volt a népszerűsége az osztrák közönség körében; Gvadányi József hasznosnak ítélte, hogy ezt az erkölcsjavító férfiút áthozza a magyar viszonyok közé. Még abban is utánozta Richter Józsefet, hogy munkáját egy falusi ember műve gyanánt bocsátotta közre s nem nevezte meg magát, mint tulajdonképpeni szerzőt. De nemcsak hősét kölcsönözte az Eipeldaui Levelekből, hanem a hangját is. Az eseményekben, helyzetekben, fordulatokban szintén sok az átvétel. Természetesen Eipeldau faluból Gvadányi József munkájában Peleske község lett, a német ember úti viszontagságai helyébe a magyar nótárius alföldi kalandjai kerültek s a mintául szolgáló német prózai szöveg négyesrímű magyar strófákban alakult újjá. Richter Józsefen kívül hatott még a magyar szerzőre Heufeld Ferenc bécsi író is. Ennek paraszthőse, a Bécsbe kerülő Hans, épen úgy szembeszáll a főváros népével, mint Zajtay uram, a magyar erkölcsjavító, a budai és pesti lakossággal. A Falusi Nótárius Budai Utazásának sikere arra buzdította a szerzőt, hogy hősét még egyszer fölléptesse a nyilvánosság előtt. A falusi nótáriusnak elmélkedései, betegsége, halála és testámentoma (1796) nagyobb terjedelmű, mint a Zajtay Istvánról szóló régebbi könyv; rímelése is más: páros rímű a régebbi négyesrímek helyett. Az elaggott peleskei nótárius bele akar hatolni az emberi sors csodálatos rejtélyeibe, ezért a környékről tudós embereket gyűjt maga köré, hogy megvitassa velük a lét titkainak kérdését. A kisnaményi