Pintér Jenő: Gvadányi József (Rudabánya, 2005)

Egy falusi nótárius

gondozója leszek minden dolgában. Uram - felelt a juhász - nincs nekem bajom másokkal, legfeljebb a farkasokkal, ezekkel meg majd elvégzem pörömet, mert itt vannak a kutyáim. Ha az ember veszedelmet lát folytatta megmentőm - tartozik felebarátjának segítségére sietni; nem is keresztény, ha nem védi meg a bajba jutott embert. Megöleltem a juhászt, még egyszer megköszöntem jóságát, azután tovább lovagoltam a Tisza felé. Tiszafüreden a falu házába szálltam. Hát íme, három német katona dobban a szobámba, mellettük két cigány hegedül, ők maguk vadul hadonáznak kardjukkal, részeg volt mind a három vasas német. Azt hitték, hogy vármegyei komisszárius vagyok s meg akarták bosszulni rajtam sérelmeiket. Az egyik fricskát adott, a másik üstökömet tépte, a harmadik testemet döfölte. Talán le is vágnak kardjukkal, de a falu gazdája könyörögni kezdett értem s azt állította rólam, hogy falusi kántor vagyok. Ha kántor kend kiáltozták a részeg katonák - akkor énekeljen kend; s én rémültömben rákezdtem egy karácsonyi énekre. Most táncolni kezdtek a katonák, velük együtt kellett ugrálnom nekem is, karddal kényszerítettek a táncolásra. Végre betoppant egy káplár, pálcájával rendet teremtett a vasas németek közt, ott maradtam agyongyötörve. Előálltak most a cigányok, fizetést követeltek a hegedülésért, erre már csakugyan felforrt a vérem, kardot rántottam: mindjárt megfizetek nektek, jól megkardlapozlak benneteket, az lesz a béretek. Ijedten menekült előlem a gaznép. A Tisza vizén kompon vittek át a révészek. A túlsó parton eltévesztettem az utat, itt szörnyű vihar tört rám, lovammal együtt beleestem a Csörsz árkába. Koromsötét volt, rettentő mennydörgés csattogott, jég és villám zuhogott az égből. Átkoztam a pillanatot, amikor falumból Budára indultam. Uram Jézus, segíts! Hálát adok az Istennek, hogy valahogy mégis csak kivergődtem a halál örvényéből és eljutottam egy csikós tanyájára. Becsületes ember volt a csikós, megszárítgatta ruháimat, gondjába vette lovamat. Megvendégelt, lábra állított. Tanyájáról Jászberény felé ügettem. A jászok fővárosában nagy volt a becsületem, mert találkoztam egyik régi iskolatársammal, a város sáfárjával. A városházán terí-