Pintér Jenő: Gvadányi József (Rudabánya, 2005)

Egy falusi nótárius

EGY FALUSI NÓTÁRIUS Gvadányi József az Egy falusi nótáriusnak budai utazásával (1790) alapította meg költői hírnevét. Népszerű elbeszélésének hőse, a peleskei jegyző, maga mondja el kalandjait. A tudákos férfiú fellovagol falujából Budára, útközben veszedelmes kalandokon megy keresztül, az ország fővárosában szomorú tapasztalatokat szerez; szinte megkönnyebbül, mikor hátat fordíthat az idegen szokásokon kapkodó német Budának s hazamehet a nemzeti szokásokat követő magyar Peleskére. A négyesrímű tizenkettősökben írt népies költemény a régi magyar erkölcsök megőrzése érdekében küzd. Legjellemzőbb részei a falujából útra kelő nótárius alföldi kalandjainak leírásában vannak. A nótárius a mű legelején ünnepélyesen bemutatkozik: „ Tekintetes nemes Szatmár vármegyében, / A kecseges Szamos víznek lementében, / Lakásom énnekem van Nagy-Peleskében, / Nótárius vagyok ennek helységében. - Híres Buda várát még sohasem láttam, / Krónikában róla, bár sokat olvastam, / Áztat, hogy láthassam, mindenkor kívántam, / El is tökélettem oda tenni utam". Hajdanában - folytatja elbeszélését - Budán volt királyaink székhelye, most odahelyezték a törvénykező hivatalokat, onnan kormányozzák az országot; ismerni szeretném a pereskedés rendszerét, fel kell mennem Budára „Dolgaim nekem is nehezek és nagyok, /Mivel én falusi nótárius vagyok, / Feltettem, hogy minden dolgommal felhagyok, / Elmegyek, lesz hőség, legyenek bár fagyok. " Feltettem a nyerget lovam hátára, cipót, szalonnát, sót, vöröshagymát tettem a tarisznyámba, megtöltöttem borral a kulacsomat, pénzt raktam erszényembe; azután elbúcsúztam falum népétől, feleségemtől, gyermekeimtől; felpattantam fakómra, egyet rikkantottam, Istenhez fohászkodtam. Délre harangoztak, mikor Nagykárolyba érkeztem. Elmentem egyik ismerősöm házába, szívesen láttak, megvendégeltek. Magam