Kacskovics Lajos: Az alsó-magyarországi ércmívelésről (Rudabánya, 2005)
Az alsó-magyarországi ércmívelésről - Első rész. A bányászatról - Harmadik szakasz. A bányamívelésről - A tulajdonképpeni bányamívelés
míg az ér ismét összenő. Tanácsos az alatt néhány ölnyi távolságra keresztvágásokat törni, mert olykor némely omladék nemesülve a függménybe vagy fekvénybe oldali. A második esetben azon ág választatik további követésül, mely legvastagabb, s melynek óravonala (Stundenlinie) az érével legjobban megegyez, hogy mégis a bányász el ne tévedjen, itt is hasznosok a keresztvágások. Ha az ér egészen elnyomatott, s a müszín vadonba ütközik, legbiztosabb azt óravonala szerint tovább keresni. Mindez akkor is helyt talál, midőn az ér esése szétomlik, elágaz vagy elnyomatik. Ha végre az ér valami keresztrost által elmetszetve oldalt taszíttatik, bizonyos nyomára akadhatni a keresztrost egyik vagy másik felén. §120. Sokban különbőz a telepek míveltetése az erekétől, melyek t. i. a bérc lejtésével együtt majd emelkedve, majd ismét esve itt púpokat, amott hajlásokat képeznek. Azonkívül a telepek eddigleni tapasztalás szerint egyedül nemtelen érceket kebeleznek, melyeknek míveltetésük valamint nem oly jövedelmes, mint a nemeseké, úgy nem érdemel oly költséges készületeket, aknákat, ékzeteket sat. Csupán tehát oda igyekszik a telepek mívelésében a bányász, hogy azoknak ércüket minél korábban kiszedhesse, anélkül, hogy a jövendőségre különösen figyelmezne. Ezen tekinteteknél fogva, mivel értekezésem az alsó-magyarországi ércmívelésről (Metallicultura) szól, ahol tudniillik a F[elséges] kincstár alapjai szerint egyedül a nemesércek főtárgyai a bányászatnak, a többiek pedig csak annyiból, amennyire azoknak elősegélése kívánja; annál inkább mellőzhetném el itten említését a telepek mívelésének, mivel olyat látni alkalmam sem vala. Amenynyire mégis itt-ott némely omladozott hegyoldalakban mésztelepeket szemlélvén, az ércesekről s miveltetésükről is ideát szerezhettem magamnak, a nyelv tekintetéből egy-két szót el nem hallgathatok.
