Kacskovics Lajos: Az alsó-magyarországi ércmívelésről (Rudabánya, 2005)
Az alsó-magyarországi ércmívelésről - Első rész. A bányászatról - Harmadik szakasz. A bányamívelésről - Az aknákról
oly fa szükséges egyszersmind, amely ne könnyen rohadjon; pedig bizonyos, hogy a fenyőfa minél vékonyabbra faragtatik, annál korábban rohad el. De megfordítva is: az aknázatnak örökké ép állapotban kell lenni, a gyakor újitgatás, kijavítgatás gátolja a vízemelő s takarítómunkát: e célra leginkább szolgál a keményfából készült acsolat, mely tartósabb a fenyőnél; mivel pedig a kemény fanem természettől egyenetlenebb növésű, mintsem hogy faragás nélkül alkalmas lenne az aknászatra, innen következik a felhozott szabás: A puha fa tehát egyedül oly mellékes aknácskákban használható, ahol ezen tekintetek együttvéve nem elkerülhetetlenek. §102. A tonnafekvü 120 aknák ácsolata különbözik a súlyirányúkétól, valamint a mélyezeteké (Abteufen), tetőtöréseké (Übersichbrechen) 121 , ontványoké (Schütten) s motolláké is (Haspeln), melyek t. i. mind erős hajlású erek után űzetnek, s a nyomás és kőség mivoltához alkalmazandó. Itt nincs szükség ágyfákra (Lagerbaum), hanem többnyire peckekkel pótolhatni a sűrű jármozást. Általában véve a tonnafekvü aknák ácsolása, valamint a motolláké, ontványoké s mélyezeteké is tömérdek ágazatú észrevételeket von magával, melyeknek magyarázata, noha a nyelvbővítésre (ami fő célja értekezésemnek) szapora gyümölcsözésű lenne, ehelyt kivívhatatlan. §103. Fentebb az akna osztályai közt mászaknáról (Fahrtschacht) jött elő említés: ez a mű- és takarítóaknától azon elkülönözött s aknafallal (Schachtscheidung) elválasztott része a főaknának, mely csupán s egyedül a bányába való ki- s bemászásra szolgál. A resu aknákban s mélyezetekben közönségesen a fekvényen tulajdon mászLejtős (lejtakna). Szabó József Bányaműszótára (1848) szerint: emelke.
