Kacskovics Lajos: Az alsó-magyarországi ércmívelésről (Rudabánya, 2005)

Az alsó-magyarországi ércmívelésről - Első rész. A bányászatról - Harmadik szakasz. A bányamívelésről - Az aknákról

nekik megengedni. 4szer, midőn az ékzet léghiánnyal küszködik, melynek elhárítására szellőztetőt kénytelen átfúrni: erre engedelmet kell neki a bíróságtól nyerni, s eközben ércekre találván, azokat csak úgy tarthatja meg magának, ha fejedelmi szabadban foglaltatnak, különben tartozik az illető mező birtokosának kiszolgáltatni. 5ször, ha az ékzetes ékzetjének folytatásával s jó karban tartásával felhagy, az ékzet, mint elhagyott, a szomszéd birtokosok vagy más akárki által felkérethetik. Mindezen kötelességek csak akkor szűnnek meg, mikor az ékzet jogai; ha t. i. az ékzet kiörökösíttetik (exhaeredari), azaz valaki által 7 vagy több öllel oly ígéret mellett mélyeztetik alá (unterteufen, subprofundare), hogy a vizeket nem csak ennek szomszéd bányáiból, hanem az alsóbbakból is lecsapolja: s ekkor az új ékzetesre (no

vus cunicularis) ruháztatnak által minden ékzeti jogok s kötelességek. Az aknákról (Schacht, pute us metallicus) §94. Aknáknak azon négyszegű kutak neveztetnek, melyek szabad [ég] alól, súlyirányban vagy rézsút szolgálnak le a hegy gyomrába. Oly súlyirányú vagy fonák nyílások tehát, melyek már a föld alatt veszik kezdetüket, akna nevezet alá nem jőnek, hanem célirányuk szerint majd süllyetegeknek, mélyezeteknek (Gesenke, Abteufen), majd motolláknak

104 (Haspel), majd ontványoknak (Schutte), gördítőknek, gurítóknak, hengereknek (Rollen) hívatnak: melyekről alább több forduland elé. Olyan akna, amelynek szájánál vitla működik.