Kacskovics Lajos: Az alsó-magyarországi ércmívelésről (Rudabánya, 2005)

Az alsó-magyarországi ércmívelésről - Első rész. A bányászatról - Második szakasz. Az érckeresésről - A romüregekről

kölködő bányaépületbe újonnan fogni: vizsgálja meg a kereső, sok víz foly-e a régi ékzetből, s vajon nem száraz tulajdonú-e a bérc belseje. Mert ha az öregeket - régieket - nem valami áradás gátolta munkájuk folytatásában, alkalmasint mélyebben befúrták magukat. Akkor biztosabb az elhagyott érnek ép pontjait felkutatni, s ennek mívreméltóságát (Bauwürdigkeit) másutt vizsgálni. Ha mégis mindemellett kívánja a régi műben szerencséjét próbálni, vegye szemügyre a legmélyebb ékzetnek vadrakhelyét, vajon ennek felszínén találtatik-e valami nyoma a nemes érfajoknak, vagy csupa vadfajokkal van fedve: ekkor bizonyos lehet benne, hogy az öregeket a nemtelenség ijesztette vala el. §51. Ahol a legnagyobb aknarom fekszik, kétségkívül ott gazdag buckák voltak, s azokból az érnek nem csak fekvése, hanem vonulása is ki fog tetszeni, azzal együtt: vajon nem nőttek-e valahol össze több erek vagy rostok, és vajon az ér valahol nem villázik-e. Továbbá a vadrakhelyekből a kövezet mivolta szerint az is ki fog világosodni, mint volt mélységére nézve az ér, s vajon az öregek fekvényi vagy függményi vágást űztek, s vajon a mélyben egy vagy több érre s rostra dolgoztak-e. §52. Sok bércekben találni természetalkotta üregekre (Naturkessel), melyeket a régi bányaművek nyomoztatása közben nem kell elvétve romüregnek - bányaromnak - vélni.