Kacskovics Lajos: Az alsó-magyarországi ércmívelésről (Rudabánya, 2005)

Az alsó-magyarországi ércmívelésről - Első rész. A bányászatról - Második szakasz. Az érckeresésről - Az eredeti keresésről

sebben szoktak kiharapózni, annál inkább, nehogy az elbízott kereső valami hantfutó által, amilyenek többnyire az öblökön harapóznak ki, megcsalódjék. §45. Mindez megtörténvén, minekelőtte a feltalált ereket mívelni kezdené, törjön belőle egy-egy jó darabot, s vesse mind tüz-, mind vízpróba alá*. §46. Ne ijesztesse el magát a kereső, ha fellelt erének kiharapózása nem nemes; ez igen ritka szerencse, s azért nem következés, hogy lejjebb is nemtelen marad. Csak a régieknek szolgált a gazdag kiharapózás vezércsillagul, kik gyakran véletlen botlottak bele: különben valami szegény érfaj nem vala képes szűk agyukat izzasztó munkábavételre bírni. Legtöbb bányarnívek eredetére ez nyújtott alkalmat. - Ha vaskőre (kövecses mágnesvas, ferrum magnetes glareosum, Eisenstein) akad a kereső, bizton örülhet, mert amint a földalleírásban említem, bizonyos nemesedést ígér. Vannak bércek, melyek vasszínü salakkővel vagy vasszínü földdel - a bányászok színes farknak

66 (gefärbter Schweif) nevezik - takartatnak: ez is jó reményt nyújt a kutatónak. Az ásványos gúrok** (Guren)

67 nem egyébre mutatnak, mint közeledő kovaerekre (Kiesz-Gänge). A sós vizek nyomdokán ízük szerint konyhasóra, vitriolra s t. effélére jöhetni; valamint az olajos kövér vizekén kőszénre, naftára sat. Mindezek a földalleírás, földismeret s ásványságnak ismereteiből bővebben menthetők. Ennek ismerete a próbatanban jő elő. 56 Vaskalap. Magyar ásványászi nevét ki nem kereshettem. 57 Gur, Ghur (német) = bányaiszap, folyósár.