Kacskovics Lajos: Az alsó-magyarországi ércmívelésről (Rudabánya, 2005)

Az alsó-magyarországi ércmívelésről

Ásványnak (fossile) mondunk minden földanyagot (terra), mely részint hegyek közt, részint lapályon, mind földszint, mind a föld gyomrában találtatik. Ennek ismeretét s nemeit tárgyazza az ásványtudomány (mineralogia). Ércnek (metallum, Erz) neveztetik minden ásvány, mely olvadékony (schmelzbar) s nyújtékony (ductile, geschmeidig). Erctudomány az, ami bennünket arra tanít, miként kellessék az érceket ismerni, földszint és föld alatt keresni, s a találtakat haszonvehetőkké készíteni. Ennek előtudományai az említett ásványtudományokon kívül a mathesis, physica, főképp pedig [a] mechanica. Fő részei: lször: a bányászat, mely azt tanítja, miként kellessék az érceket ismerni, keresni, s a találtakat [az] idegen részektől nagyjából elkülönözni; magában foglalja a Föld alleírását (Geographia subterranea), a földismeretet (Geognosia), a bányamérést (Markscheiderei, Geometria subterranea). Három ágazatra oszlik, úgymint: érckeresésre (Indagatio, Schürfung), bányamívelésre (Bergbau), égalatti készítésre (Aufbereitung über Tags). 2szor: az ércolvasztás (Hüttenkunde, Schmelzwesen, Liquefactoria), mely szerint a nagyjából elkülönözött ércek a chemia segedelmével tűz által felolvasztva tisztíttatnak, azaz színérccé, metallummá készíttetnek. Ennek segédtársa és a chemia leánya a próbatan

5 (Docimasia, Probierkunde), mely szerint meghatározhatni tartalmát (den Halt), azaz nagyobb vagy kisebb ércbeli gazdagságát az ásvány ke véreknek. Közönségesen ezen két tudományt is a bányászat részei közé számítják; ámbár ettől tudományos tekintetben egészen függetlenek. 3szor: a nemesércekre nézve a pénzverés. (Monetaria, Münzwissenschaft). 4szer: a bányakamarai tudomány (Scientiae Montano-Camerales, Bergkameralwissennschaft). 5 Ma a minták vegy- vagy vegyészeti vizsgálatát mondanánk.