Kacskovics Lajos: Az alsó-magyarországi ércmívelésről (Rudabánya, 2005)

Az alsó-magyarországi ércmívelésről - Első rész. A bányászatról - Negyedik szakasz. Tóépítésről és vízvezetésről

Miután az alkalmas fekvés feltaláltatott, az alap vizsgáltatik meg. Az alapnak tökéletesen vízitatlannak 190 (Wasserhaltig), vagy helyesebben vízsűrűnek (vízálló, Wasserdicht) kell lenni. Ennek je­lei: ha a kőség kemény, egész, nem odvas, nem leveles, vagy leg­alább levelei vízirányt simulnak, ha nagyobb csomókba összesült, s vizet át nem itató föveny, pala vagy tonagyag 191 . Mivel azonban a tiszta agyagos és tonos földnem a völgyeken többnyire csak sza­konként (Schichtweise) fekszik, s nem hat egész a kemény szikla­ságig: azért nem jó elbizakodni benne, hanem átmélyezni (Durch­sinken) s a kemény kőségig jól meg kell vizsgálni. Arra is kell ügyelni, vajon a tonréteg feszesen össze van-e kapcsolva a kemény kőséggel: különben céliránytalan volna reá tavat építeni. Ezen tó­alap vizsgálata földfúrók (Erdbohrer) által történik. §145. Ha már a tónak mind fekvésére, mind ágyára alkalmas a körül­mény, akkor el lehet az ásást, vagy inkább egyengetést annak meg­kívántató hossza, mélye s szelte szerint kezdeni. Mélysége az elé­számolt alap kívántságaihoz, szelte pedig ama magassághoz alkal­maztatik, amilyent a töltés fog kapni, hogy elégséges víz férhessen mögé. Hydrostaticából ismeretes alaptétel az, hogy a víz, amennyi erővel alapjára súlyirányt hat, annyi erővel nyomja az edénynek ol­dalfalait is. Minél nagyobb tehát a tó víznek mennyisége, annál na­gyobb lefelé s oldalt annak nyomása; következőleg annál vasta­gabbnak kell a töltésnek lenni. Hogy a gát tökéletes erővel hathas­son ellene a víznyomásnak, ennek széltét 192 a víznek jövendő ma­gasságához kell alkalmazni. Részei a tógátnak: a. a közepében egy agyagból tömött rész, mely agyagvértnek nevezhető; b. a földbegy (Brust) vagy földtöltés a tükör felé (gegen Spiegel); c. hátsó föld­Vízhatlan, vízzáró. Tonagyag = finomszemcsés agyag. Szélességét.

Next

/
Thumbnails
Contents