Kacskovics Lajos: Az alsó-magyarországi ércmívelésről (Rudabánya, 2005)

Az alsó-magyarországi ércmívelésről - Első rész. A bányászatról - Harmadik szakasz. A bányamívelésről - A bányabeli akadályokról

Második akadálya a bányabeli munkának a vízáradás (Die zusitzenden Gruben was ser). Hóolvadáskor és őszi esőzéskor többnyire úgy meggyűlnek a földalatti belvizek, hogy egész futamokat

181 elöntenek; de különben is némely helyek tömve vágynak forrásokkal, melyek összegyűlve szinte akadályoznák a munkát. Mindennek elhárítására legcélirányosabb eszköz a csapolóékzet; mivel azonban lehető legnagyobb mélysége csak a hegy lábáig képzelhető, s mélyebb terekből s alsóbb futamokból vele nem csapolhatni le a vizeket, hanem legalább talpáig erőművekkel szükség[es] azokat kiemelni. Ily erőmüvek az alsó-magyarországi bányakerületben maiglan magas pontjára emelkedtek a tökélyesedésnek, úgyannyira, hogy e tárgy maga egy különös és terjedtebb értekezést érdemlene meg. Róluk röviden s rézmetszetek nélkül ehelyt valamit közleni annyi, mint egy díszteremben pislogó méccsel világítani: legfeljebb az tűnne ki mellette, mily tág, mily gazdag az egész, anélkül, hogy egyes részeit ki lehetne ismerni. Elég lesz talán a körülmények szűkéhez alkalmazva külön nemeit csak áltáljában érintenem. §141. A vízemelő-művek két főágazatra oszlanak; t. i. szívókra (Saugwercke) és torlókra (Druckwercke), melyek egyszersmind nyomják és szívják a vizet. Kisebb mélységről csupán kézi- vagy lábszivattyúkkal (Leutpumpe) emeltetik a víz; nagyobb mélységre nézve használtatik: a. szivattyúszökő (Pumpensatz), b. toronycső (Thurmrohr). Aknalemélyezés közt, ha a szökőszivattyú elégtelen lenne a vizet annak torkolatjáig kiemelni, egy szícső (Saugrohr) ragasztékot kap, s így annál többet, minél nagyobb a mélység. Hasonló mélységnél aknarudazat (Schachtgestäng) is használtatik; t. i. egy rúdra (mely mindenesetre annak rendje szerint erős gerendákból 1 Járatokat.