Hubbes Éva: Benkő Ferenc egyetemjárása (Rudabánya, 2004)
Benkő Ferenc (1745- 1816) - Egyetemjárása
vele egyidőben ott tanuló jogászok is megtisztelték soraikkal, hiszen a két Ribitzei-fiú joghallgató, ő pedig mentoruk volt. A két báró Jeszenákról, Pálról és Jánosról a Werner-fordítás ajánlásában így emlékezik meg: „E könyvetskének fordítására pedig indított B. Jeszenák Úrfiaknak barátságos kérése. " Ez arra utal, hogy ők biztatták Benkő Ferencet a feladatra, de lehet, hogy anyagi támogatást is ígértek és adtak neki. Még két nemes ifjú jurista: báró Prónay Sándor és Péchy Imre írt be emlékkönyvébe Göttingában, de korábban - még idefelé jövetelük alkalmával Lipcsében - már berótta sorait a lipcsei akadémiai tanulmányait 1782-től Göttingában folytató báró Kemény Sámuel és Lénárt József Ez a felsorolás sugallja annak a szakmai körökben ugyan ismert következtetés levonását, hogy akkoriban a szegényebb sorsúak a teológia tanulására adták a fejüket, mert így többnyire ösztöndíjhoz juthattak, a forangúak pedig, inkább jogot tanulván, magasabb hivatalok betöltéséhez szerezték meg a szükséges ismereteket. 1782 augusztus végén, második peregrinációjáról hazatérőben, hosszasabban - közel egy hónapig - időzött Bécsben. Itt a kor híres vegyészével, mineralógusával és bányász-kohász szakemberével, Born Ignáccal való kapcsolata volt a legjelentősebb. Born, a szabadkőművesek osztrák országos nagypáholyának főtitkára találkozásuk dátumát - 1782. 10. 24. - az Albumba a szabadkőműves szimbólumként is használt András-keresztbe írta. Ekkor már Benkő Ferenc tarsolyában volt a Werner-fordítás, amit bizonyára meg is tárgyalt azzal a Bornnal, akinek a munkásságára ásványtani munkáiban támaszkodott és hivatkozott is. 63 Albuma következő bejegyzései már erdélyi működésének színtereire kalauzolnak bennünket, további felvilágosításokat adva hazai kapcsolatairól. 1783 első felében több beírója akadt Nagyszebenből, közülük kettő ugyancsak „szakmabeli", akiknek eredményeit ásványtani műveiben szintén hasznosította. Egyikük Franz Josef Müller mineralógus, bányatanácsos, 1788-tól az erdélyi bányák felügyelője és a tellúr felfedezője, a másik Johann Ehrenreich von Fichtel, ugyancsak ásványtanos, több tudós társaság tagja, az erdélyi paleontológia megalapítója, aki elismerően nyilatkozott Benkő Ferenc Magyar Minerologiájáról. Ezidőbeli beírói még Kendeffi János (Kendeffi Elek fia) és Jacob Schneider bányamester
