Hubbes Éva: Benkő Ferenc egyetemjárása (Rudabánya, 2004)

Benkő Ferenc (1745- 1816)

(Kolozsvár, 1801), és a többi kontinenst tárgyaló részekkel teljesedett volna ki. Elöljáró beszédében Benkő erre magyarázatot is ad: „Mivel Európának háboruságos környülállása mián, mig az, egy óhajtott közönséges Békesség által, meg nem tsendesittetik, és meg nem határozódik mely által, sok Európai Részek a ' régi állapottjokra hitelesen vissza álittatnak, nem lehet, ha tsak valamennyibenis, állandóul Európát ki-adni. "

40 Boritz szerint e területekre vonatkozó gyűjtései kéziratban fennmaradtak. (A csak Szilády közvetítéséből ismert anyagok remélhetőleg valahol még lappanganak; előkerülve és kiadva majdan tudománytörténeti érdekességként talán még olvashatók is lesznek.) A 3. rész Afrikát, a 4. pedig Amerikát ismerteti. Ilyen irányú tevékenységét ismerve megállapítható, hogy Benkő Ferencnek a korabeli földrajzi szakirodalomban való tájékozottsága kiemelkedő volt. Külön megjegyzést érdemel, hogy ebben az esetben sem feledkezett meg felhasználni egykori göttingai tanárainak műveit. Elkészült, de sajnos, soha meg nem jelent munkájáról, a Magyar Linneusáról is tudunk. Az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság természettudományokkal foglalkozó tudós tagjaként - valószínűleg megjelentetés céljából - az állatok országának lajstromát 1798 januárjában részben, majd júniusban egészében átadja a társaságnak.

41 Ez a kézirat (vagy egy másik példánya?) szerencsére nem veszett el, megvan a kolozsvári Egyetemi Könyvtárban.*

1 Munkássága betetőzéseként említem a külföldi ásványtani szakma elismerését: a Jénai Ásványtani Társaság levelező tagja lett. A J. G. Lenz kezdeményezésére 1797-ben megalakult „Societät für die gesammte Mineralogie zu Jena "-ba gróf Teleki Domokos elnöksége alatt és az ő Bécsben, 1798. március l-jén kelt ajánlására - ha valós Vita Zsigmond adata - 1798. március 11-én, tehát rendkívül rövid idő alatt már meg is választották.

4