Hadobás Sándor: A szülőföld vonzásában - Válogatott írások (Edelény – Rudabánya, 2003)

TUDOMÁNYTÖRTÉNETI KALANDOZÁSOK - Almási Balogh Pál. Emlékezés az első részletes magyar nyelvű Baradla-leírás szerzőjére

Almási Balogh Pál Emlékezés az első részletes magyar nyelvű Baradla-leírás szerzőjére Az aggteleki barlang a 18-19. század fordulóján vált ország-világ előtt ismertté. Számos idegen nyelvű tudósítás jelent meg akkoriban a Baradláról. Townsoné angolul (1797), majd több kiadásban francia (1799, 1800, 1803) és holland (1801) fordításban, Raiszé németül (1807), Bartholomaeidesé latinul (1808), Glinkáé oroszul (1815), Staszicé lengyelül (1815) stb. Ezek révén külföldön talán hamarabb híre ment a barlangnak, mint itthon. A magyar nyelvű munkák száma ugyanis csekély ebben az időszakban: Teleki Domokos rövid leírása (1796) és Csokonai Vitéz Mihály 1801-ben kelt, de nyomtatásban csak 1818-ban rövidítve közreadott levele voltak az első jelentősebb anyanyelvi közlemények a Baradláról. (Tudomásunk van Farkas János egri vállalkozó 1794-ben készült kéziratáról, amely azonban elveszett, s így szélesebb nyilvánosságot nem kaphatott - 1. Karszt és Barlang, 1966. I.). Olvasóközönségünk csupán 1820-ban ismerkedhetett meg alaposabban az ország legnagyobb természeti kincsével. Ebben az évben, a Tudományos Gyűjtemény 1. számának 63-90. oldalán látott napvilágot a Baradlai utazás 1818dik Esztendőben című úti beszámoló, A. B. P. aláírással. Szerzőjének kilétét sokáig homály fedte. 1890-ben még ismeretlenként említi Siegmeth Károly (Siegmeth K., 1890). Az 1914-ben kiadott barlangi bibliográfia viszont már Balogh Pálnak tulajdonítja a munkát, akii Almási előnévvel tart számon művelődéstörténet-írásunk (Siegmeth - Horusitzky, 1914). Személyéről és a Baradla hazai megismertetésében fontos szerepet játszó művéről mostanáig nem szóltunk jelentőségéhez méltóan. írásunkkal ezt az adósságot kívánjuk törleszteni. Életútja, munkássága Almási Balogh Pál 1794. október 18-án született a Borsod megyei Nagybarcán (a mai Kazincbarcika közelében). Édesapja a község református lelkésze volt. Elemi iskoláit Rimaszombatban végezte, majd 1810-től Sárospatakon, 1814-től rövid ideig Késmárkon, később újra Patakon tanult. Ifjú