Hadobás Sándor: A szülőföld vonzásában - Válogatott írások (Edelény – Rudabánya, 2003)

TUDOMÁNYTÖRTÉNETI KALANDOZÁSOK - A szikszói őshazakereső. Turkolly Sámuel

A szikszói őshazakéreső Turkolly Sámuel A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattárárában található egy különös levél, amelyet Turkolly Sámuel vetett papírra Szikszón élő „atyjafiaihoz" 1725. április 2-án a távoli Asztrahányban, a Kaszpi-tenger partján. A tudomány számára rendkívül érdekes történelmi és néprajzi adatai, nekünk pedig írójának megyénkkel való kapcsolata miatt fontos ez a régi dokumentum. Turkolly Sámuelről keveset tudunk. Születésének és halálának dátumát sem ismerjük. A sárospataki kollégium diákja volt, az anyakönyvek máig őrzik a nevét. Az abaúji Szikszóról került a „Bodrog-parti Athénba''; 1703. május 10-én lett tógátus, vagyis a felső, akadémiai évfolyam hallgatója. (Ezt a szintet 15-16 éves korukban érték el a tanulók, így következtetni lehet Turkolly születési évére: 1687-ben vagy 1688-ban láthatta meg a napvilágot.) A 6 éves főiskolai tagozatot 1709-ben fejezte be; teológiát tanult, de nem szentelték pappá. Ekkor még folyt a Rákóczi-szabadságharc; katonának állt a fejedelem seregébe, hadnagyi rangot szerzett. A szatmári béke után valószínűleg bujdosásra kényszerült. Életútjának további részleteit említett levelének bevezető szakaszában ő maga mondja el. 1713-ban „elunván a heverést", Moldván át Oroszországba ment. Péterváron Nagy Péter cár szolgálatába állt. Miután megtanult oroszul, „fő hadi tisztté" nevezték ki. Alakulatával lehajózott a Volgán a Kaszpitengerre, ahol kétszer is hajótörést szenvedett, de szerencsésen megmenekült. Részt vett az 1722. és 1725. évi orosz-perzsa csatározásokban. 1724 őszén Asztrahányban egy Farkas Máté nevű magyar emberre talált, aki 40 évi raboskodás után megszökött a kalmüköktől. Turkolly szállására vette, gondját viselte, majd 1725 tavaszán a hazautazáshoz pénzzel és egy darabig kísérettel látta el. Kihasználva az alkalmat, hogy oly hosszú idő után hírt adhat magáról az otthoniaknak, levelet írt, s rábízta honfitársára: hazatérve juttassa el azt Szikszóra. Farkas becsülettel teljesítette pártfogója kérését. A személyes vonatkozású sorok után fontos őstörténeti és néprajzi adatok következnek a levélben. Turkolly iskolai tanulmányaiból tudta, hogy a magyarok ősei Szkítiából, vagyis az Orosz Birodalom területéről érkeztek a Kárpát-medencébe. Ezért Oroszországban utazgatva érdeklődött egykori lakóhelyeik iránt, s rá is akadt nyomukra: „...voltpedig lakások a Volga Vize mellett igen fövenyes és erdőtlen hellyen... A Magvarok Királlyá pedig a