Hadobás Sándor: A szülőföld vonzásában - Válogatott írások (Edelény – Rudabánya, 2003)

A SZÜLŐFÖLD VONZÁSÁBAN - Újabb adatok Szendrő 16-17. századi irodalmi életéhez

delmezi sánccal, / akik fölött Rotaller vezér tartja jó kézben a vezéri pálcát. / Kívánom, hogy a szendrőieknek a törökök által igen jól ismert vitézsége / virágozzék és ékesítse a szent császár mezőit. A versből kitűnik két helyi vonatkozású név: a korábbi várbirtokos Bebek családé és Rotaller (Rottaler, Rottaller) János várnagyé. Az utóbbiról Borovszky Samu a következőket írja: „A Tisza mellékein ekkortájban mindinkább szaporodó hajdúságot a szendrei kapitányok szívósan támogatták s különösen a német Rottaler János mindent elkövetett, hogy őket saját hadműveleti ezé íjaira felhasználja. 1599ben, amikor a rabló tatárok Felső-Magyarország városait pusztították, 700 hajdút bíztatott fel Rottaler ellenök s ezek Szendrő alatt éjtszakának idején támadtak rájuk; «szörnyen lövék őket, az egész tatár tábor eljuta Eger felé előttük; 13000 lovat nyerének tőlök, a rabokat elszabadítok és sok prédát nyerének». A zsákmányon azután a szendrei német kapitány a hajdúkkal megosztozott. " A fenti dicsőítő költeményt valószínűleg ez a sikeres katonai akció ihlette. A szerző szemléletesen mutatja be a település és az erődítmény korabeli állapotát: a széles folyóvölgy fölé magasodott a Rudolf császár által építtetett „fellegvár" a mai Várhegy tetején; alább a Bebekek emelte Alsóvár már romokban hevert. A katonai objektumokat körülvevő vizesárkokon (vagy a Bóch'a holtágain) túl, falak biztonságában külön-külön helyezkedett el a magyarok lakta Óváros és az idegen ajkúaknak otthont adó Németváros. Ebből az életszerű ábrázolásból azt sejthetjük, hogy Bocatius rendelkezett szendrői kapcsolatokkal, s talán többször személyesen is megfordult a véghelyen, akár eperjesi, akár kassai évei alatt. 3. Keresszegi és adorjáni Csáky István (1603-1662) 1632-ban lett a szendrői vár kapitánya, a következő esztendőben pedig vásárlás útján az erősséghez tartozó uradalom birtokosa. Ő és a család más tagjai felváltva tartózkodtak itt és különböző jószágaikban (Szilágysomlyó, Adorján, Vécs, Örményes, Szépesvár, Trencsén, Nagykároly, Almásvár). A várúr édesanyja, id. Csáky Istvánné Wesselényi Anna (1584-1649 vagy 1650) szenvedélyes és jó tollú levélíró volt, ami egyáltalán nem számított megszokott jelenségnek a 17. század főúri köreiben. Az 1612 és 1649 közötti évekből 70 irodalmi értékű, nyelvi-stilisztikai és helyesírási szempontból is figyelemre méltó levele maradt az utókorra. Ezek elsősorban a kor mezei és házi gazdálkodásáról, a családi életről és ügyes-bajos dolgokról szolgáltatnak érdekes adatokat. (Mivel már 1605-ben özvegységre jutott, Csákyné minden alkalommal az Árva Wesselényi Anna névaláírást használta.) Szerzőjük életrajzának kíséretében valamennyit közreadta Deák Farkas 1875-ben. De maga Csáky István is ha-