Hadobás Sándor: A szülőföld vonzásában - Válogatott írások (Edelény – Rudabánya, 2003)

A SZÜLŐFÖLD VONZÁSÁBAN - A rudabányai bányászat évezredei

részeket leveles indák töltik ki. A szakemberek szerint ez az egyik legszebb középkori várospecsétünk, kiváló mesterre valló, magas színvonalú művészi munka. Stílusjegyei alapján készítése egyértelműen a 14. század közepére tehető, ami a várossá nyilvánítás általunk feltételezett ideje mellett szól. A Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona, jelenleg az állandó kiállításban tekinthető meg. A 14-15. században épült református templom déli homlokzata Az újdonsült bányaváros életképességét és gazdasági erejét talán az érzékelteti a legjobban, hogy tekintélyes számú polgársága ugyancsak az 1350-es évek táján hatalmas, katedrális méretű (33 m hosszú) koragótikus templomot emelt a település központjában. A 15. század elején valamilyen okból átalakították, amikor is későgótikus külsőt kapott. Ez az oka annak, hogy az épületen mindkét stílus jellegzetességei - támpillérek, boltvállak, csúcsíves nyílászárók - megfigyelhetők. A háromhajós csarnoktemplom jól tükrözte a város lakosságának kifinomult igényeit, magas művészi érzékét. Legértékesebb műtárgya híres vasajtaja, amely az Anjou-kori építkezés emléke. (Az eredeti ajtó a 20. század eleje óta a miskolci múzeumban van, a helyszínen műanyagból készült tökéletes másolata látható a gótikus kőkeretben.) A művészettörténészek úgy tartják, hogy az egyik legértékesebb ránk maradt középkori kovácsmunka. Külső felületét vaspántokkal 55 rombusz alakú mezőre tagolták, melyekben a helyi lakosság vezető rétegének nemzetiségi hovatartozásáról árulkodó német nyelvű felirat (M

[utter] Maria Hilf Caspar Melchior Balthasar) olvasható, továbbá Anjou-címerek és talán mesterjegyek