Hadobás Sándor: A szülőföld vonzásában - Válogatott írások (Edelény – Rudabánya, 2003)

A SZÜLŐFÖLD VONZÁSÁBAN - A rudabányai bányászat évezredei

származik. Vasfeldolgozásra utaló helyneveket is szép számmal találtak a térségben: Kovácsi, Mile (szénégető hely), Rednek (a Ruda szóból származó Rudnok ['vasművesek települése'] magas hangrendű változata), Gátrét, Hutatető stb. Az említett bizottság a legígéretesebb helyeken ásatásokat kezdeményezett, amelyek meglepő eredményeket hoztak. Trizsen és Imolán számos ép kohó, Felsőkelecsényben kohórom került felszínre; mindhárom említett feltáráson olvasztásra előkészített vasérc és nagy tömegű salak, továbbá vastárgyak, kerámiatöredékek és fújtatócsövek százai képezték a mellékletet. A leletek alapján rekonstruálni tudták a korabeli technológiát, mód nyílt a történelmi háttér megrajzolására, és az erre alkalmas anyag, elsősorban a kerámiák segítségével a tevékenység időbeli határainak megvonására (10-12. sz.). A kohászok működése - akik valószínűleg egyik helyről a másikra vándorolva végezték munkájukat - eszerint megelőzte a vidék állandó településeinek kialakulását, ami a 13. század folyamán ment végbe (első okleveles adataik többnyire az 1200-as évek második feléből valók). Ami pedig számunkra a legfontosabb: a laboratóriumi vizsgálatok kimutatták, hogy mindenütt főként rudabányai vasércet olvasztottak - vagyis az érctelep történetében először sikerült pontos adatot kapni az itt folyó bányászat koráról! (Heckenast - Nováki - Vastagh - Zoltay, 1968). Néhány kohót különböző időkben kiemeltek és múzeumokba szállítottak, ahol a többi lelettel együtt ipartörténetünk e távoli időszakára emlékeztetik a látogatókat; sok bucakemence azonban továbbra is eredeti helyén, a földben pihen - talán lesz még alkalom és vállalkozó a feltárásukra. A kutatások eredményeit a fentieken kívül egy értékes monográfia és több tanulmány őrzi az utókor számára. Miután a 12. század végén az észak-borsodi vasvidék kohótelepei elcsendesedtek, mintegy másfél évszázadig semmilyen adatunk nincs a Rudahegy bányászatáról. Közben nagy változások mentek végbe: sorra települtek az új falvak, a terület lassan benépesült. A mai Rudabánya ősi településmagvának kialakulása is erre az időre, a 13. század első felére tehető a hosszan elnyúló érclelőhely nyugati oldalához csatlakozó dombon. Okleveles említést azonban csak meglehetősen későn, 1299-ben találunk róla először Ruda alakban. Nemsokára feltűnik a -bánya utótaggal kiegészült ma használatos neve is: előbb 1351-ben, majd 1378-ban. Az 1335. évi pápai tizedjegyzékben papja feltűnően alacsony összeggel szerepel, tehát ekkor még jelentéktelen hely lehetett. Ezután gyors felvirágzásnak indult, mert 1359-ben, illetve 1378-ban már a bányavárosokra jellemző közigazgatási és bírói szervezettel rendelkezett, és a 14. század végétől Gölnic, Szomolnok, Rozsnyó, Igló, Jászó és Telkibánya mellett a hét felső-magyarországi bányaváros egyike. Bizonyára annak köszönhette várossá válását az 1350-es években, hogy a Károly Róbert